Miért vagyok ilyen?

1. ha szakítani akarsz, szakíts.

mert ezzel a nőd idejét is rabolod.

megérdemelné, hogy olyan ffi. legyen mellette, aki szerelemmel szerei és nemcsak szánalomból, megszokásból vagy testvéri szeretetből van vele.

2. ne érdekeljen ki mit mond, a te érzéseid, a ti kapcsolatotok felbomlása senkire, még a szülőkre sem tartozik.

3. nagyon fiatalon kerültetek össze, tök természetes, hogy 5 év után már nincs meg az a nagy lámúr.

és igen, ha beleszeretsz másvalakibe majd, ilyen mélypontokra vele is juthatsz, de dolgozhattok is a kapcsolatotokon, illetve az évek múlásával te is másképp fogsz rátekinteni erre az egész témára, megváltoznak a prioritások, értékek.

például már nem(csak) a szex lesz fontos, hanem, hogy helytállj apaként, legyen családod stb.

4. még nincs sok élettapasztalatod, az elkövetező időt, érdemes önismereti munkára is fordítani, egy ideig legyél magadban, semmiképp nem javasolt fejest ugrani egy újabb kapcsolatba.

Sajnos ez a kapcsolat elbarátiasodásának tipikus esete. Én eddig kétszer estem át ezen, igaz, hogy rövidebbek voltak a kapcsolatok.

Nagyon nem tudsz mit kezdeni a helyzettel, mert próbálkozások lehetnek abba az irányba, hogy felmelegítsétek a dolgokat, de férfiként tudok, hogy a jó szex hiánya elég deal breaker tud lenni.

Én azt javaslom, hogy beszélj vele arról, hogy egyre inkább úgy érzed, hogy egyfajta barátságba kezd átmenni a kapcsolatotok és ez neked így nem jó.

Ha ez megvolt, akkor utána megpróbálhattok változtatni rajta és ha utána is így érzel, akkor pedig a szakítás marad.

Nem dobnám el egyik pillanatról a másikra a helyedben, az őszinte kommunikáció csodákra képes.

Ha a szakítás mellett döntesz sem döntesz rosszul, mert szép dolog a barátság, meg a szeretet, de a szerelmet nem helyettesíti.

Jaj, ezek ilyen lelki önmegerőszakolások.

Nekem is volt olyan lány, akire azt mondtam, hogy személyiségbelileg nagyon jó, de kapcsolatként éreztem, hogy nem ő kell.

Nem bántam meg.

Mintha én írtam volna 2 évvel ezelőtt. Mi 13 évet húztunk le és végül elbúcsúztunk egymástól, de nem egyik napról a másikra hanem olyan levezetés szerűséget csináltunk. Mind mai napig vonzódom a volt páromhoz, de szexuálisan teljesen hidegen hagy a látványa, de a személye nagyon fontos nekem. Hetente kb 2-3 alkalommal beszélünk, ha bajba kerülne és segítségre lenne szüksége akkor szó nélkül mennék, nem érdekel mit mondana az aktuális partnerem.

Bevallom őszintén, hogy utána nagyon nehéz volt megfelelő partnert találni,mert nagyon magasra rakta a lécet, és amíg vele voltam a jó szex hiányzott, amióta a szex megoldódott sokkal üresebb lett az életem. Ha 25 éves lennék, mint te kérdező, akkor valószínűleg szakítanék és tovább keresném az igazit, de az én koromban már tudom, hogy butaságot csináltam.

41F

Szerintem azért kellene szakítani, mert magamból kiindulva az első kapcsolatomnál én sem akartam hogy vége legyen, pont ezek miatt az okok miatt, de ez csak egy görcsös ragaszkodás, kötődés ahhoz a személyhez, akivel sok vízválasztó dolgot megéltél. Emiatt nehéz és nem tudod elképzelni hogy lehet jobb, de amikor vége lesz és kicsit tisztábban látod majd a dolgokat kívülről, örülni fogsz hogy így döntöttel.

Én amikor megismertem a mostani szerelmem (második kapcsolat), akkor jöttem rá hogy teljesen más és új érzések is léteznek az életben, olyan szerelem és kötődés, amit tényleg egy nő érez egy férfi iránt és fordítva. Ez igaz a szexre is és minden másra.

Egy éve történt, mi lett azóta?

Tudod, nekem az tűnt fel, hogy bár lehet, hogy dolgokról tök jól tudtatok beszélni, más dolgokban viszont mintha lapítottatok volna. Lehet, hogy egy párterápia segített volna.