Hogyan engedjem el, hogyan legyek minél hamarabb túl a bánaton? Tippek a mihamarabbi gyógyulásra?

Nem tudom, szoktál-e vele bármilyen formában kommunikálni?

Ha igen, akkor ezt például jó lenne örökre megszakítani. Sokkal könnyebb lesz. Nekem még úgy is 6 hónap volt, hogy túl legyek egy rövid, viszont annál tartalmasabb szerelmen, hogy már nem kommunikáltunk. A vége után még kommunikáltunk, sőt, munka miatt találkoztunk is, úgy nem tudott elmúlni a szerelmem. Aztán végre megszűnt a közös munka, és utána 6 hónap volt. És igaziból az feledtette őt végérvényesen, hogy jött egy olyan, aki még nála is nagyobb hatást gyakorolt rám. De 6 hónap után már nagyon elhalványult. Sok utazás, sok munka, sok új ember, sok inger kellett ehhez, ez alatt a hat hónap alatt. És a 6 hónapnál éreztem, hogy már szabad vagyok tőle, és utána még két hónap volt, mire jött valaki, aki levett a lábamról. Az előző pedig már szinte soha eszembe sem jut, pedig végül a másikkal nem is jött össze. (de most meg ő utána epekedem, bár itt még van remény...)

Nem rosszbol irom soraim.

De ha massal van akkor szerintem hagynod kellene.

Speciel nekem volt olyan, hogy egy 8 hobapos kapcsolatot 2 evig kellett kihevernem. Ket evig nem volt senkim, total senkim, egyedul voltam mint az ujjam, annyit ittam meg drogoztam a lany miatt azalatt a ket ev alatt, hogy az valami irgalmatlan. De vegul ket ev gyotrelmes torturaja utan sikerult talalnom olyat aki felulbiralta az iranta erzett erzelmeimet.

Most pedig latom, hogy mennyire hulye is voltam, hogy mennyit szenvedtem miatta.

Negy honap az semmi amugy. Majd 1-2 ev, ha annyit szenvedsz, akkor mondhatod, hogy valoban nem tudod elfeledni, es akkor meger majd egy ujraprobalkozast. Egy ujboli probat. Addig szerintem legyel egyedul. Legyel maganyos, szenvedj, had fajjon, nem baj az, a szellemi fejlodes igy megy vegbe.

Szoval, ne stresszeld tul ezt. Hagyd szerintem. Megertem, hogy rossz, de habteljesen nyers es oszinte akarok lenni veled, akkor ez nem szeretet, nem is szerelem, hanem puszta ragaszkodas, kapaszkodas amit erzel iranta.

Tonkrement megint egy kapcsolatom, tonkretettem. Hat majdnem belegalydultam, 10 honap magamy es szenvedes utan, sikerult atformalnom a dolgot. “Massal van, de szeretem, szerelmes vagyok bele, ha ugy boldog, hogy en ne legyek kepbe, akkor az a legkevesebb ha hagyom, hogy boldog legyen”. Nos, ehhez kellett nekem elbol 10-11 honap.

Tehat nem egy gyorsvonat ez.

Bar te tudod....megeri-e szenvedni valaki irant, aki erted mar nem szenvedne. Tettel akarmit is. Lehet ennyit birt ez a kapcsolat.

A helyzet az, hogy amíg nem tudod elfogadni a tényt, hogy a kapcsolatod egyszer és mindenkorra véget ért, addig szinte borítékolható, hogy nyalogatni fogod a sebeidet.

Egy szakításnak semmi köze sincs a gyászidőszakhoz, nem véletlenül elveszítettél valakit, hanem a másik él hozott egy döntést amit te nem akarsz elfogadni és lázadsz ellene.

Az ember ilyenkor vagy magába temetkezik és egyedül próbálja feldolgozni a történteket és kreál egy csomó indokot arra, hogy mit hibázott el, a másik véglet, hogy az elkeseredés átcsap egyfajta undorba, gyűlöletbe és mindennek elmondja az egykori szerelmét.

Egyik verzió sem jó, mert a múlttal foglalkozol ahelyett hogy a jövőddel törődnél. Nem javaslom, hogy tartsad a kapcsolatot az exeddel, a leírásos alapján elég mély érzésű ember vagy, az újbóli találkozások csak feltépik a sebeket, tiltsd le mindenhonnan és a számát is töröld ki.

Még valami, ne akard az exedet túlfényezni, ne akard etalonnak beállítani,mert onnantól az összes leendő partnerednek ezzel kell majd megküzdenie, inkább azt javaslom, hogy próbálj meg minél többféle partnerrel megismerkedni és ne az exed alteregóját keressed.

40F

Hogy alakult azóta az dolgok, sikerült elengedned es ha igen hogyan sikerült? Ki volt rá a megoldas?

Hasonló helyzetben vagyok, idealizalt lanyt latok magam előtt exemben es ugy erzem nem talalok mast helyette v hasonlót. 😕