Miért van az, hogy szakítás után felejtés helyett minél több olyan dolgot próbálok "begyűjteni", ami az exemre emlékeztet?

Furcsán vagy bekötve, az egyszer biztos. Idővel túl leszel rajta és adhatod el a telefont, mert utána utálni fogod.

NE SZEREZZ KUTYÁT. Légyszíves ne! NE NE NE! Így is annyi kutya van a menhelyeken, hogy borzalom. 4x több, mint amennyit el tudnának látni. Ilyen felelőtlen állapotodban ne akarj kutyát, mert 99%, hogy később megunod és csak a terhedre lesz.

Ugyanez a helyzet. Az a baj,hogy hiába nem működött, akkor is szereted. Én is mindenhol azt látom, amit ő szeretett, az ő kocsiját. Stb.

Kb minden rá emlékeztet.

Tudom közhely, de az idő segít. Vagyis remélem.

Bocsi, sokat nem tudtam segíteni.

Nekem ez így működik régóta, van egy emlékek dobozom, most már egy fél polcom is, de csinálok majd egy egészet is. Nemcsak az exeimtől, de meghalt nagyszülőtől is. A veszteségérzés miatt van. Ezt mindenki igyekszik elkerülni. Ki így, ki úgy. A legtöbben megutálják az exet. Ha van ok, azért. Ha nincs rá, keresnek. Szakításkor addig provokálják a másikat, amíg az vissza nem mond valami durvát. Ha nem mond semmi durvát, akkor belemagyarázzák. Akkor el lehet vonulni büszkén, hogy még jó hogy kirúgtam ezt a szemetet. Volt egy olyan csaj, aki csak akkor nyugodott meg mikor végül azt hitte, hogy megütöttem. De ez mind csak önbecsapás. Én meg megtartom az emlékeket és próbálom nem megszakítani a kapcsolatot, hanem együtt élni vele más formában. Ettől még tovább tudok lépni. Bár nehezebb, de nekem ez jobban bejön.

Mivel te szakítottál, te vagy a könnyebb helyzetben, ezért nem kell az agyadnak nagyon trükköznie mindenféle álutálkozással.