Volt olyan szakításoktok, amin évekig nem tudtátok túltenni magatokat még úgy sem, hogy lett közben valakitek?

Nálam most ez dukál. Csak annyiból más a helyzet, hogy csak másfél év telt el a szakítás óta, és még egy cseppet se halványodott az érzésem iránta. Súlyfelesleggel küzdött, de én nagyon csúnya, bunkó módon megbántottam. olyannyira, hogy az évfordulonkon el is cuccoltam tőle, pedig úgy állt, hogy hozzá költözök. Természetesen szülői ,,befolyás" is volt benne, hogy így lesz a legjobb kisfiam hidd el, stb..

Ő belemenekült egy gyógykapcsolatba, de mostanság kaptam az infót, hogy újra egyedül van. Hát hamarabb is szakíthattak volna.

A lényeg, hogy kb fél évig olyan depis voltam, hogy szó szerint fájt reggel felkelni az ágyból, remegtem, kb 100 volt a pulzusom, gyomorgörcs, rosszkedv, meg amit el tudsz képzelni. Nagyon megbántam, írtam is neki egy szép romantikus levelet, amit még nem küldtem el. Átgondoltam mindent, és így közel a 30-hoz, még mindig a szüleimmel lakok, ami nagyon kényelmes. De el kéne kezdeni kilépni a komfort zónából, ahhoz akit a világon a legjobban szeretek.

Rokoni segítséget is kapok, a héten felmennek a hölgyhöz egy baráti beszélgetésre, hisz jóban vannak. Aztán ha kiderül hogy van még 1% esélyem, akkor bevetek mindent hogy újra meghódítsam.

Szóval tudom milyen érzés, így másfél év után, és majd minden nap vele álmodok. Egyébként nagy szerelem volt. és remélem mégnagyobb lesz...

29f

Persze.Nem mukodott,szetmentunk,masik varosba koltoztem. A kov 4evben neha valtottunk egy-egy levelet,tudtunk egymasrol,nekem tobben udvaroltak,egyikkel sem kezdtem semmi komolyat,egyszer radobbentem hogy azert hogy amikor majd o ujra szabad lesz,en se legyek kapcsolatban.Szabad lett,osszejottunk,mindenki azt gondolta h ennek igy kellett lennie,ez a sors,majd boldogan elunk mig meg nem halunk.

4ev mulva lelepett egy nalunk 10evvel fiatalabb lannyal.Hiba volt felmelegiteni a kapcsot,abban a 4evben ossze kellett volna jonni azzal a vegtelenul normalis rendes sraccal akivel ex (alomkepe) miatt nem lett komolyabb.

Vegig tudtam az eszemmel h nem illunk egymashoz,a szivem maskepp erezte es nem engedte el.Most is sokszor keres,nem tud elszakadni tolem,megmagyaraztam magamnak h ez vmi karmikus dolog,biztos az anyja voltam vagy a szerelme elozo eletunkben,de amikor legkozelebb jott mas az eletembe,alaposabban vegiggondoltam hogy eleg-e a szivre hallgatni egy ilyen dontesnel.Neked is azt mondanam h oka volt h szetmentetek.Az ember alaptermeszete nem valtozik.Es ezt igenis fejben el lehet donteni.Be kell engedni masokat,hogy felul tudjak mulni ezt a 10eves emleket.Nekem 13ev volt ami utan jott egy gerincesebb ember.Az almok is megszunnek ha jonnek uj elmenyek.

Nalunk en hagytam ott a volegenyemet. Tobbszor szakitottam vele, de mindig visszamentem hozza. A jozan eszemmel belattam, es tudtam, h nem lesz jo nekem hosszutavon ez a kapcsolat, de annyira leepitette az onbizalmamat es az onbecsulesemet, h keptelen voltam otthagyni evekig. Vegul ugy voltam vele, h muszaj megtennem, m ramegy az egeszsegem is. Emberkent nagyon szerettem, de sajnos a ferfi-noi oldal nem mukodott a kapcsolatunkban es ezt be kellett latnom.

Megtettem, h otthagytam. Szornyu volt. 1 evig nem voltam kepes tovabblepni; vele almodtam, ejjel leizzadva es sirva ebredtem sokszor. Ha vmi olyan helyen jartam, amihez vmi kozos elmeny fuzott, elfogott a siras. Tartottuk idonkent a kapcsolatot, aztan o "elfelejtette" megemlitnei, h mar reges regen osszejott egy masik lannyal. Hat, ez vegleg kiboritott.

Kicsivel tobb, mint 1 evvel a szakitas utan ismertem meg a mostani paromat, akinek az elozo a nyomaba sem lephet. Igazabol mar akkor sem a ferfi hianyzott, hanem a biztonsag erzese, az, h jol megvoltunk baratilag egyutt, amit nehez volt a szivemnek is felfognia, h ez nem eleg egy hazassaghoz. 6 eve vagyok egyutt a mostai parommal es boldog vagyok vele. Az exem kozben eljegyezte azt a masik csajt es uton van a gyerek. Szoktam gondolni ra, de nem ugy, h hianyzik. Erdekes :) Nem tudnek mar vele egyutt lenni sehogyan sem, de maga az erzes furcsa, h massal van. Persze, nyilvan neki is, hiszen az uj parommal nekunk is vannak kozos gyerekeink, ugyh gondolom, ez forditva is igy van. De nem banom az akkori dontesemet, sot! Ugy vagyok vele, h eddigi eletem egyik legjobb dontese volt, h anno volt erom otthagyni :)