Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Másra is volt már ilyen hatással a szakítás?
Elég fájdalmas szakítás volt számomra. A barátnőmnek szerintem egyáltalán nem fájt, sőt egy hónap nem telt el és már mással volt.
Annyira megvisel az egész, hogy soha többé nem merek párkapcsolatot létesíteni, félek megélni még egy ilyen fájdalmas szakítást. Inkább vállalom, hogy egyedül legyek örökké, csak ezt többet ne.
Kb. olyan ez, mintha életedben először ülnél repülőn, a repülő lezuhanna, valami csoda folytán túlélnéd, és utána többé nem mernél repülőre szállni.
Éreztél már így?
Szerintem arra gondolt, hogy mas mar tul van altalaban ilyenkor a csalodason. Nem az elson.
kulonben szep is ez, hogy csak egy kell es az maradjon, de ez nagyon ritka, a legtobb embernek nem adatik meg. Tobb kapcsolat es csalodas utan esetleg.
en is csak egyet akartam, de most a negyedik fog kovetkezni. Par eves kapcsolat volt mind. A negyedik maradhatna. :)
Röhejesnek tartom, hogy valaki szerint abban mérhető az érettség, hogy X éves korára hány kapcsolata volt valakinek.
Lett volna lehetőségem korábban is kapcsolatra, pl. középiskolában, 17 éves koromban volt egy csaj, aki össze akart velem jönni, én elutasítottam, mert nem volt az esetem, meg amúgy is elég kicsi az esély, hogy vele éltem volna le az egész életem, azóta már több kapcsolata volt neki.
Mondjuk ezzel az egy irányba falnak menős vakló eletszemlélettel, hogy egy nőd lesz és slusszpassz, nem annyira meglepő, hogy a csajod már mással van.
A pszichológussal azt kéne kideríteni, hogy szedted össze ezt a mentális problémát, nem a nőt visszacsábíttatni vele.
Egy kapcsolat olyan mint egy közös vállalkozás. Egy vállalkozás sem szól arról, hogy összeolvadsz a társaddal. Szimbiózisban kell működnie ahol mindenki megtartja magának a saját világát azért, hogy ha vége van (mert jó eséllyel vége lesz - nagyon kevés ember éli le az életét egy társ mellett) akkor ne történjen az ami most veled.
Nem a visszaszerzés a baj, hanem az ahogy alapból gondolkodsz egy kapcsolatról. A másikat nem birtokolni kell, hanem vele élni... és igen, a reakciód alapján te birtokolni akartad (hisz ha nem, akkor nem fájna ennyire a szakítás). Ha megfogadsz egy tanácsot: van sok önfejlesztő írás (akár torrent oldalakon is), érdemes lenne egy picit olvasgatnod.
Amúgy volt. Én is elkövettem ezeket a hibákat. Fogd fel úgy, hogy tanulópénz ez majd növessz tököt és ne beszélj baromságokat (no offenz - nem bántás, de nem valami férfias női dumát nyomni (soha többé nem merek párkapcsolatot létesíteni, félek megélni még egy ilyen fájdalmas szakítást). Neked evoluciós feladatod, hogy minél több nőt szedj össze... )
Én igen. Szerintem rengetegen éreztünk már így. Fellángolt a szerelem, repkedett egy kicsit, aztán zuhant is egyenesen a halálba, mint Ikarosz a görög tengerbe.
Soha többet/ mégegyszer nem dőlök be/ Kinek kell ez az egész/ szinglinek lenni jó/ nincs szükségem másra/ úgysem éri meg...DE
DE -és nem akarlak letörni- Szokták mondani: ember tervez, isten végez.
A jövőbe nincs ennyi beleszólásod, a tervek sokszor befuccsolnak.
Lehet hogy holnap szembesétál veled valaki az utcán, és bummm...ha akarod, ha nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!