A szakítás milyen hatással van a férfiakra (ha a nő szakít)? Mit éreznek aznap, és hetek múlva?

Így van, nagyon emberfüggő.

Továbbá attól is hogy milyen volt maga a kapcsolat, mennyi ideig tartott, vannak-e gyerekek stb.stb.

Viszont annyit megemlítenék, hogy bizony minket férfiakat is meg tud viselni egy szakítás. Csak hajlamosak vagyunk ezt nem kimutatni, illetve magunkban lerendezni.

Pl. az én exem is azt mondta szakításunk után 3 hónappal, hogy úgy látja engem egyáltalán nem viselt meg.

pedig ha tudná...

Nem csak emberfüggő, de még egy adott ember is teljesen másképp él meg egy-egy szakítást.

Életem első barátnőjével több mint 5 évig voltunk együtt, ő hagyott el, de mégis, szakítás után 1 héttel már másik lánnyal voltam és fülig szerelmes voltam.

Ezzel a második csajjal 3 évig voltam együtt, ő is elhagyott, viszont az annyira megviselt, hogy utána 2 évig senkim nem volt, még egy futó kaland se, nagyon kész voltam.

Az utolsó komoly kapcsolatom 3,5 évig tartott, és ez már elég komoly dolog volt, nem csak egy fiatal szerelem, hanem együttélés, közös ház, gyereket akartunk, stb. Itt is szintén a csaj lépett tovább. Kicsit megviselt, de nem nagyon fogtam padlót, 1-2 hét múlva már csajoztam, igaz, komoly azóta se volt, csak futó kalandok, de egyáltalán nem vagyok tőle úgy megborulva, mint ahogy kettes számú után voltam.

Szóval nagyon változó ez.

34/F

"viszont az annyira megviselt, hogy utána 2 évig senkim nem volt, még egy futó kaland se, nagyon kész voltam. "

És megvan az oka hogy miért viselt meg jobban?

Csak azért kérdezem mert én is hasonlóképpen voltam, legrosszabb esetben is 1-2 hónap alatt túltettem magam a szakításokon.

Viszont a legutóbbi szakítás óta, ami lassan egy éve volt, nagyon kész vagyok. Pedig rengeteg gondunk volt, öltük egymást lelkileg, évekig ment a lelki zsarolás oda-vissza és egyéb kellemes társasjátékok.

Mégsem tudok másra gondolni sem.

Azt sem mondhatom hogy szerelmesebb voltam belé mint a többibe.

Szóval, nincs magamra magyarázatom :-)

"És megvan az oka hogy miért viselt meg jobban?"

Azért, mert ő volt az egyetlen eddig az életemben, aki nem korrektül intézte a szakítást. Születésnapomon kefélt félre, és még ezt is mástól tudtam meg, és csak azért lépett le, mert kiderült, és tudta, hogy úgyis kivágnám, mint macskát sz*rni.. délelőtt volt, melóban voltam, mikor megtudtam, hogy mit csinált, a cseten már eléggé morci voltam vele, de még nem mondtam ki nyíltan, hogy tudom, hogy mi a helyzet, de összerakta a képet, hogy miért vagyok berágva, úgyhogy mire hazaértem melóból, már eltűnt a lakásból, annyi gerince nem volt, hogy elém álljon, és szemtől szembe megbeszélje velem.

És a tudat is sz*r volt, hogy ki tudja, előtte hányszor csinált ilyet, meg az is, hogy ha nem bukott volna le, akkor még hülyített volna meg kefélt volna össze-vissza a hátam mögött ki tudja meddig.

Szóval az borított meg, hogy ilyen szinten elárult valaki, akiben megbíztam.

"Szóval az borított meg, hogy ilyen szinten elárult valaki,"

Értem, köszönöm!

Önmagamról tudok nyilatkozni. 3 hónapja történt a szakítás, de még mindig olyan sokkhatás alatt vagyok sokszor, mintha ma lett volna. Hirtelen hangulatingadozások, szorongás, csalódottság, düh, meggondolatlan, felelőtlen cselekedetek. Állandó reménykedés abban, hogy újra együtt legyünk. Nap, mint nap felmerül az öngyilkosság gondolata(nyugi nem fogom megtenni). Gyakori egész napos szorongás, félelem. Közönyösség minden iránt. Alvászavar, étvágytalanság. Egész nap csak körülötte forognak a gondolataim és hogy hogyan szerezhetném vissza.

Én így élem meg.