Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Férfiak, szakítás után nálatok mikor van a mélypont? Tényleg nem aznap/másnap, hanem pár nappal később?
Igaz az, hogy a nők egyből bőgnek, kikészülnek az első napokban, míg a pasik ilyenkor nyugodtak, határozottak?
De később, amikor a nők megnyugszanak, a pasiknál akkor jön el az az érzés, hogy úristen, most mindennek vége?
Ha a pasi szakított azzal, hogy betelt a pohár, a sok kis veszekedés miatt, és most azt mondja, kell neki egy kis magány, az mit jelent?
Nagyon szerettük egymást, én azt hittem, elég jól megvagyunk, tény hogy néha veszekedtünk, de nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. MIndenki veszekszik, majd kibékül. Nálunk sem tartott sokáig a duzzogás, ezért nem gondoltam, hogy ez ennyire nagy baj.
Az teljesen biztos, hogy nincs harmadik személy.
32/N
Igen. Pár napig kőkeményen tartom magam, aztán olyan 3-7 nap után szokott nagyon elkapni.
37F
Köszönöm a válaszokat.
Nem, nem vettem észre.
Évek óta voltak vitáink, de sosem gondoltam, hogy ez ekkora probléma.
Villámcsapásként ért, amikor összepakolt.
Máskor is ment már el, akkor hirtelen felindulásból én küldtem el, de pár óra múlva, vagy max másnap visszajött. Mert akármilyen dühösek is voltunk, és akármit vágtunk egymás fejéhez, valahogy sosem gondoltuk komolyan, és pár óra múlva lecsillapodtunk.
Sosem láttam még ilyen hidegnek és határozottnak.
Ő is megmondta, hogy most időre van szüksége, hogy mindent átgondoljon.
Teljesen jogos, és igyekszem nem zaklatni, de annyira hiányzott, hogy csak felhívtam másnap és harmadnap is. Ez van most.
Bízom abban, hogy csak egy hullámvölgybe került, besokallt, mert úgy ment el, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban.
Sokszor gondoltam már én is az évek során, hogy nincs ennek értelme, és ilyenkor általában egy nagyon kis piszlicsáré dolgon vesztünk össze. Ez jellemző volt ránk, elefántot csináltunk a bolhából.
De másnap már nem is emlékeztem, hogy min vesztünk össze. Sőt, arra se, hogy össze voltunk veszve. Állandóak a surlódások, ha együtt élünk, de azért vagyunk együtt, hogy ezeket megoldjuk.
A munkahelyén is kikészítik mostanában, sokszor jött haza vagy hívott fel idegesen, hogy bszogatják, jogtalanul. Tipikusan olyan munkahely, ahol a vezetőség nem ért ahhoz, amit a beosztottak csinálnak, és ő nehezen viselte, hogy ő a szakember, és olyanok meg akarják neki mondani, mit hogy kéne csinálnia, akik sosem csinálták.
Szóval nem tudom, mi van. Nagyon hiányzik, és nehezen viselem, hogy nem bújhatok oda hozzá, nem simogathatom meg.
Tudom, hogy sok mindent rosszul csináltam. Ő most azt mondta, az a legnagyobb félelme, hogy ha visszajönne, pár hétig nyugi lenne, aztán kezdődne minden előlről.
De én nem így érzem. Mivel nem tudtam, hogy ezek szűáára ekkora problémát jelentenek, nem is figyeltem erre. Most, hogy tudom, hogy a kis veszekedések, amikből sok van, ilyen hatással vannak rá, úgy érzem, hogy meg tudok változni. Bármit megtennék érte.
Sosem kaptam még ekkora pofont az élettől, nem volt miből tanuljak. Nem hiszem, hogy egy 30 körüli ember az a kategória, aki már nem tud változni. Ha van miért, akkor igenis tudok. Képes vagyok lecsillapodni egyik napról a másikra, és több türelmet, kedvességet tanusítani, hiszen már tudom, hogy erre volt szüksége. Eddig komolyan nem tudtam. Mert ehhez is két ember kell. Ugyanis igen, én is belekötöttem sok apróságba, de ő is egy nagyon hirtelen haragú, agresszív ember. Tettekben nem nyilvánuklt meg, csak szavakban, hamar felkapta a vizet, csúnyán beszélt, puffogott, és naná, hogy ez nem tetszett.
Szóval egyikünk sem tökéletes, de nem éreztem úgy, hogy ez ok kell legyen egy végleges szakításra ennyi együtt töltött idő után.
Ráadásul most csak a rosszakra emlékszik, azt veti a szememre, de közben nagyon sok szép dolog is történt velünk, együtt értünk el dolgokat, sok állatot tartunk, mert rajongunk értük, utazgattunk, mert mind a ketten szeretjük, és sokszor megleptük egymást apró ajándékokkal, vagy akár csak munka közben egy kedves képpel, üzenettel e-mailben. Számomra ez fejezte ki, hogy még most is szeretem. Akármerre jártam, bár szeretek vásárolni, de mindig azt néztem, mivel tudnám meglepni, akár egy cuki zokni, akár egy csoki, akár egy - a közös becézgetéseinkre utaló - kis ajándéktárgy. Teljesen kétségbe vagyok esve, mert nem értem az egész helyzetet, vagyis amit én érzékeltem, abból nem ennek kellett volna történnie. Úgy érzem, jeleznie kellett volna sokkal hamarabb, hogy így érez, és le kellett volna ülnünk komolyan megbeszélni, hogy ha így folytatódik, nem lesz jó vége. Most azt mondja, régóta ez megy, és neki elég volt. De valóban, néha megkérdeztem tőle, hogy mitől ilyen agresszív, miért nem lehet hozzászólni, miért nem lehet vele semmit megbeszélni? És ilyenkor leterelt, hogy ő nem is ilyen, én látom rosszul.
++
Ne vedd olyan biztosra, hogy nincsen képben harmadik. En is ezt tettem. Kizártnak tartottam. Két hónapja hagyott el, most pedig barátnője van. Bizonyara nem tegnap kezdődött a kapcsolatuk...
32/N
A nyakamat rá merném tenni.
Őszinte, korrekt ember.
Ha lenne, megmondta volna.
Ráadásul akkor én sem reménxkednék, és úgy neki is könnyebb lenne.
2 hónap alatt simán kialakulhat egy kapcsolat, az elég sok idő ilyesmihez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!