Nem akarok nélküle élni, boldogtalan vagyok. Hogyan tudnám túl élni mindezt?

17 évesen össze jöttem egy lánnyal akibe annyira beleszerettem hogy hihetetlen. Első szerelmem ,együtt voltunk 3 évet rengeteg hazugsaggal,átveréssel és megcsalással az ő részéről. 4x adtam neki új esélyt,az utolsónál minden jó volt,egy álom volt ő is és a kapcsolatunk is. Pont mint a legelején. Mikor végre elhittem,hogy most nem lesz hülye,végre megváltozott,elkezdődtek megint a hazugságok.Találkoztunk és elmondta hogy ő meg akarja találni önmagát stb stb... szakított velem. Ez 1 hónapja történt. Azóta persze beszéltünk,elmondta hogy mennyire hianyzom neki,de úgyse működne soha köztünk. Én ezt végre meg is értettem. De... a több hónapos szünetek alatt én tönkrementem. Depressziós voltam,öngyilkossági kísérletet hajtottam végre,lefogytam,az önbizalmam nulla lett. És most ismét így van. Nem vagyok egy rossz pasi,rengeteg barátom van,mindenki tisztel és szeret,de egyszerűen nem tudok továbblépni. A közhelyes praktikák nem válnak be. 20 éves lettem,de minden reggel sírva kelek fel,egész nap rajta jár az agyam. Bennem van ez az élni akarás,vannak más lányok akik szivesen lennének velem,rengeteg programom van,de valahogy nem lelem semmiben az örömömet. Semmiben! Akármi történik,én úgy élem meg mint egy zombi. Pedig örülnöm kéne hogy kikerült az életemből egy ilyen lány. Tisztában vagyok vele hogy milyen,de szeretem. Mindenről ő jut eszembe, és bámit csinálok,mintha lélekben itt lenne velem. Nem is tudom mit akarok kérdezni,talán csak tanácsokra lenne szükségem,tapasztalatokra,biztatásra. Vagy akármire. Mit tehetek? Nem sajnáltatom magam,nem vagyok az a típus,de tényleg reménytelennek látom az életet. És nem múlik. egyre csak erősebb.