Mért velem? Tiszta szivböl szerettem.

mennyi ideig tartott?

lehet közhely, de igaz, az idő majd segít

próbáld meg nem azt nézni, hogy miket rak ki, mit csinál

foglald el magad, legyél a barátaiddal, csináld amit szeretsz és idővel egyre jobb lesz, tényleg

amúgy elég fura, hogy ő rögtön továbblépett, valószínűleg az a srác már előtte is képben volt (nem biztos hogy meg is csalt, de tuti hogy alakult köztük valami)

Az a probléma, hogy te becsülted, szeretted, de ő viszont egyáltalán nem. Még annyira sem, hogy a szemedbe mondja... nem így virtuálisan.

Tudom miről beszélek, nemrég ugyanígy voltam, hogy senkire nem vagyok kíváncsi, mert ő lett az ideálom. Idő kérdése, és kopnak ezek az emlékek, pedig én sem hittem, hogy el tudom felejteni.

Rengeteg nő van, akik sokkal normálisabbak, mint ez a nő volt. Idő kérdése volt, hogy lelép. Morbid, de jobb hogy most történt meg, mint később.

Most kb az a fázis van, hogy ott ülsz a romokon, és szomorkodsz, hogy volt egy szép házad, és ezt szeretnéd visszacsinálni, vagy újjáépíteni. Akkor lesz jó, amikor úgy leszel vele, hogy szeretnél egy újat. Ezek után minden gyásszal töltött idő csak fölösleges kör... bár azért meg kell siratni az ilyesmit, hogy ne a következő nő hallgassa ezeket a dolgokat.

Engem a pasi dobott, kegyetlenül, és én másfél év után sem tudom elfogadni és továbblépni.

Én is itt kerestem vigaszt és sokan próbáltak lelket önteni belém.

Épp tavaly karácsonykor.

Beleőrültem.

Több, mint 10 év után, mikor már épp gyereket terveztünk, meg esküvőt, ő dobott egy kis rbanc kolléganője miatt, akivel 3 hóapot volt együtt. Itt hagyott egy hatalmas hitellel, egy beteg emberrel, én is betegen, állatokkal, egy eldugott kis faluban. Mit vitt? A kocsit, azt bezzeg el tudta vinni.

Azóta szórakozik, bulizik, csajozik, az én életem meg romokban.

Szóval ne legyen ennyire szexista az a barom, aki szerint ezt csak a nők teszik.

Én mindent beleadtam a kapcsolatomba, neki éltem.

És hiába mondják, hogy a barátok, meg az idő... telik az idő, öregszem, nincs és nem is lesz senkim. És nincsenek barátaim, mert az évek során minden barátságot feláldoztam és elhanyagoltam MIATTA. Egy nagyon hosszú kérdésben és sok válaszban fejtettem ezt ki tavaly ilyenkor. Kb ez volt az egyetlen vigaszom, hogy itt idegenek kedvesek voltak velem.

Te hány éves vagy, és mennyi ideig tartott?

Azért kérdezem, h van-e még reményed egy normális életre?

#9

Annyira nagyon sajnálom.

Szörnyű, hogy aki otthagyja a másikat milyen kíméletlenül teszi. Engem is kb 2 hónapja dobtak. Képtelen vagyok boldog lenni. Úgy érzem egyedül maradok. Önbizalmam nulla. ☹️ Nem panaszkodni akartam,de annyira át tudom érezni. Egy világ dőlt össze az emberben.

Nem vagyok szép, teljesen átlagos. Vagy átlag alatti.

Talán jobb is egyedül. Nem bánt meg senki.