Bízhatok abba hogy újra kezdjük még valaha?

6 éves kapcsolatomnak lett vége 5évig jó volt minden a lány betegesen szeretett engem, kisebb veszekedések voltak,az utolsó évbe viszont az életembe történtek olyan dolgok amiktől stresszes ,depressziós lettem ,a lány elkezdett változni nem úgy közeledett hozzám már ,sok volt a veszekedés,elmondtam neki hogy miért lettem kicsit befordult és csak annyit kértem legyen velem több időt,tavasszal volt egy szünetünk ,de nem akarta hogy vége legyen én meg főleg,össze szedtem magam bizonyitani akartam neki de ő inkább távolodott tőlem ,szintén voltak veszekedések mert alig éreztem hogy akar engem ,2hetente mindig összevesztünk ,hol ő nem akarta hogy vége legyen hol én utána 2 napig jo volt mindig minden ,valamikor normálisan mondtam neki hogy érzem hogy ez így nem lesz jó mintha csak barátok lennénk ,aztán szakitásunk elött 2 héttel ismét összekaptunk ,időt kértem hogy erősen elgondolkodjak érdemes folytatni de ő nem akarta hogy vége legyen erőszakoskodott hogy találkozzunk én meg azt akatam hogy hagyjon időt gondolkodni,láttam hogy hogy viselkedik a testvérével kiabál vele irányitja meg mondja mit kell csinálnia elvégezni az otthoni munkába ,elém vetitődött a jövönk hogy ez fog várni rám ha eggyütt lakunk folyton cseszegetni fog minden miatt de ez most is igy volt majd kibékültünk ,megkérdeztem tőle hogy velem akarja leélni az életét azt írta igen majd rá 2 hétre áthívott hogy aludjak nála elötte családi kiránduláson voltunk ,az én telefonom töltön volt az övé a kanapén nem kémkedni akartam soha nem is tettem ,meg akartam nézni hogy az az napi programról készített fotókat ,találtam magamról egy fotót még nyárról megkérdeztem hogy ez hol készült ,aztán jött kivette a telefont a kezemből ,és annyit mondot hogy mit csinálsz számonkérsz.Voltak igen féltékenykdések nekem is és neki is persze ő ezt magán nem vette észre soha mindig azt mondta hogy az már mikor volt amikor ő féltékeny volt,sokkal jobban az érdekelte hogy én féltékeny voltam egy időbe.Szóval kivette a kezemből én meg mondtam a magamét hogy normális vagy én vagyok a képen megkérdeztem hogy mikor készült a kép,nem vagy normális,titkolsz valamit jöttek belőlem.Aztán lefeküdtünk aludni mondtam neki hogy ez már sok utolsó éjszakánk,állandoan csesztetsz,másnap felöltöztem eljöttem ,nem kért bocsánatot soha nem is tudott én azért kértem ha úgy gondoltam hülye voltam.2 napig nem beszéltünk nem keresett ő se majd én kerestem,ment a vita mondtam neki ki vagy te nem ismerlek annyira más lett ,az aranyis kedves lányból egy herciás sárkány lett,annyit mondott hogy nem tud mit csinálni ez van benne most ilyen ,azt hitte jó lesz velem minden de folyton rossz volt ,aztán én nem akartam hogy vége legyen de ő igen reménytelennek tartja hogy folytassuk,probáltam vissza hóditani ,beszéljük meg ne tegye ezt,nem tudom elfogadni a rémálmom vált valóra mindent megprobáltam de annyira gyülöl ,dühös ,agresszív lett hogy legútobb mikor beszétem vele annyit mondott hagyja mindenki békén elege van de legfőbbképpen én hagyjam őt ne keressem ne írjak neki ,kértem hogy adjon magyarázatott mi játszodik benne miét lett ez hogy így döntött de olyan zavaros egyszer azt mondja reménytelennek tartja máskor azt hogy nem akarja hogy nekem rossz legyen és ezért.Most ott tartunk hogy semmit nem tudok róla ő se rólam pedig ezt is mondta szakitásunk elött hogy ő neki nehéz kibírnia hogy ne tudja mi van velem de most semmi jel hogy érdekelné,teljesen ellenem van rá se ismerek,szerintetek van remény rá vagy ha bízok erősen hogy megkeres és újra együtt lehetünk mi a véleméyetek? Neki é voltam az első szerelme 20L,27F nagyon hiányzik nekem és erősen éreztem másfél évvel ezelött hogy ő az igazi meg is kértem a kezét igent mondott ketten terveztük a jövőnket már.És sajnos ez lett a vége.