Kidobott a párom. Vajon van még esélyem rá, hogy valaha visszafogad ha ezt mondta? (hosszú) 21/l

Sziasztok. Sosem írtam még ki kérdést, és olyan régen is jártam már itt utoljára, emlékeszem akkor még minden olyan tökéletes volt. Pár napja külön vagyok már a (volt...) barátomtól, mert szakított velem. 18 éves voltam amikor összejöttünk, ő akkor 23. Az életem legszebb része volt az együtt töltött idő, én egész életemben csak rá vártam. Illetve ezt ő mondta nekem de mostmár én is így gondolom. Ő nagyon helyes kölyökképű, megnyerő, magabiztos, okos és nagyon nagyon mély érzelmi világú, mostmár igazi férfi. Én is még kislány voltam amikor összejöttünk de mellette ő igazi nőt faragott belőlem, neki köszönhetek mindent teljesen megváltoztatta az életemet és a gondolkodásmódomat. Ő mindig megjósolgatott dolgokat, hogy mi lesz velünk mi fog történni én mit fogok érezni stb. Mikor még udvarolt akkor is megmondta, hogy úgyis a barátnője leszek és jobban fog majd hiányozni ő nekem mint én neki, persze akkor még ezen csak nevettem mert ő volt az aki belém volt zúgva, de pár hónap múlva amikor ő huzamosabb ideig külföldön volt beigazolódott az egész és mikor hazajött egyből szerelmet is vallottam neki és összejöttünk, minden tökéletes volt.

Az utóbbi hónapokban kezdtek elromlani a dolgok. Sokat voltunk távol egymástól, és több konfliktusunk is volt mert ő más tervekkel állt elő mint én. Mondjuk ki, ő már babázni szeretett volna de nagyon de legalább eljegyezni engem vagy összeházasodni. Nekem ez meg még olyan korainak és ijesztőnek tűnt plussz én majd pár hónap múlva külföldre költözök ki munka miatt, ez volt az ami a legjobban zavarta. Neki idehaza kell igazgatnia a vállalkozását és nem tudott volna eljönni velem, ajánlgatta hogy ha világot akarok látni akkor akár 1-2 hónapot is nyaralhatunk valahol de nekem ez nem elég, én mindig is kint akartam élni huzamosabb ideig, most nem írom le hol lényegtelen. És hát elég jó lehetőséget kaptam és mindenképp élni akartam vele.

Emiatt elhidegültünk mert a fejébe vette, hogy nem szeretem... Hogy ha szeretném nem akarnám itthagyni miért nem várok 2-3 évet akkor már lehetne rá esély stb. Szóval ő nagyon stresszes volt akkoriban, én is és nagyon rosszba lettünk.

És a lényeg az, hogy volt egy ballépésem, undorítóan viselkedtem, sosem bocsájtom meg magamnak, dacból csináltam és mert nagyon sokat ittam. Régen voltam már bulizni, szomorú voltam és mérges. Tudom semmi sem mentség rá. Összeakadtam egy külföldi sráccal, gondoltam sosem derül ki.

Persze ahogy lenni szokott, pár napra rá a párom mint mindig kitalált valamit, hogyan működhetne ez a dolog, hogyan lehetne mindkettőnknek jó és újra megoldódna minden gondunk bajunk és boldogok lehetnénk én is meg ő is szokásos tündérmese dejó. Persze mosolyogtam de nem volt őszinte, belül sírtam és tudtam, hogy ezt nagyon elrontottam. Még aznap vacsinál megfogta a kezem és a szemembe nézett és megkérdezte, hogy van-e valami baj? Mondtam, hogy nincs, de tudtam hogy rájött.

Két napra rá jött az sms, hogy beszélnünk kell menjek fel hozzá. Akkor a laptopján mutatott pár képet és kérdezte, hogy ugye én vagyok rajtuk? Igazából ez azon a szórakozóhelyen volt ahol a sráccal táncoltam és megismerkedtem még mielőtt megtörtént volna, gondolom egy kedves ismerős látta és leadta a drótot ő meg végignézte a képeket és megtalált rajtuk. Tudjátok ezek ilyen bulifotók de néhányon látszunk a háttérbe ahogy éppen csókolózunk. Igazából ennyi volt, nem volt mit magyarázni, elmondtam mi történt és hogy sajnálom. Persze 3 órán keresztül bőgőmasina módban. Akkor még ott aludtam nála, másnap össze kellett szednem a cuccaimat aztán hívott egy taxit. Amikor az ajtóban álltunk már adott egy búcsú csókot amiből csókolózás lett, és láttam, hogy picit sír. Aztán azt mondta, hogy ennek nem így kellene lennie és nagyon szomorú, de reméli ,hogy boldog leszek valahol (ezzel lehet kikészíteni egy amúgy is síró embert) és nagyon vigyázzak magamra. Én pedig még mondta, hogy ennek nem muszáj így lennie igen és ő is tudja, hogy szeretem és ezzel most mindent elrontunk. Aztán aztmondta, hogy egyszer majd talán valahol mi ketten még újra egymásra találunk ha így kell lennie. Ezt mondta.

Természetesen azóta kábé minden ébren töltött percet sírással töltök, most is már vagy 10 zsepit használtam el mire ezt leírtam. Én mostmár tényleg tisztában vagyok vele, hogy olyat mint ő soha többé nem fogok találni, mégis mi értelme van így tovább élnem? Csak az tartja bennem a lelket, hogy azt mondta egyszer még talán együtt lehetünk. Én azt gondoltam, ha egyszer szakítunk mi, akkor ő fog jobban kiborulni. Ahhoz képest nem sírt legalábbis amíg ott voltam, csak közölte a tényeket, a számomat is letiltotta és facebookon sem elérhető már. Teljesen továbblépett... Mintha semmit sem jelenettettem volna... Számtalanszor elmondta amíg együtt voltunk, hogy biztos benne hogy én vagyok élete nagy szerelme és mi mennyire hasonlítunk és nem létezik, hogy ne éljük le együtt az életünket mert annyira szeret engem. Mi tényleg tökéletes szimbiózisban éltünk. soha egy rossz szavam nem lehetett rá, sosem nézett más nőre sosem helyezett háttérbe semmivel szemben sem, én voltam az ő kis mindene. Most pedig letilt, nem csak facebookon hanem mindenhogyan, hogy ne tudjam elérni. Írtam már neki levelet, mármint rendes levelet amiben leírtam mindent, ennek is már több napja de semmi. Annyira szenvedek.

Végleg elhagyott?????? Kérlek válaszoljatok :( Bármit megteszek, hogy visszafogadjon én képtelen lennék tovább lépni... És azért mert EGYÁLTALÁN NEM AKAROK. Már nem mennék külföldre sem ha azt akarná én bármiben benne lennék.