Van ott olyan, aki sose hitte volna a vége előttig, hogy valaha is szétmennek a párjával? Folytattátok később?

Minden oda. Sosem gondoltam volna, hogy mi valaha is szakítunk. Biztos voltam benne, hogy nem, soha. Számításba sem vettem, mint eshetőséget.

(Azért gondoltam hogy sosem megyünk szét, mert:

1. Mindketten komoly, hosszútávú kapcsolatként mentünk bele.

2. Nekem első szerelem volt, neki pedig más volt az első randitól kezdve, mint a korábbi lányokkal, akikkel dolga volt.

3. Remek kapcsolat volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva, nem volt sehol kritikus pont vagy defektes rész.

4. Erős volt a szerelem mindkét részről, szexuális vonzalom is.)

Mégis megtörtént. Vége lett. Szakítottunk. Minden oda.

De én szeretem. Ő a mindenem. Legjobb barátom, legfőbb társam az életben, a szexuális partnerem, a jövőm (volt), a támaszom, a társam, a partnerem mindenben, a támogatóm, a gondoskodóm, aki törődik velem, az, akinek fontos vagyok, aki nem csak megdugni akar, vagy undi létére összejönni velem. Emlékeim tárgya és őre, és én az övéinek.

Nincs itt az ideje másik férfin gondolkodni, de szerintem nekem ilyen komoly kapcsolatom soha nem lesz, max flört és randi. A többi férfi mind olyan undorító. Izzadnak, de gusztustalant. Bűzlenek. Redvás az arcbőrük, zsíros a hajuk, rohad a foguk. Nem igényesek, nem ápoltak, nem elég higiénikusak az én finnyás, kritikus igényemnek. Ezen kívül parasztok, semmi udvariasság vagy lovagiasság nincs bennük, hímsoviniszták, csak az jár a fejükben, kiket lehetne megdugni, hűtlenek, szeretőt tartanak, barátnő mellett flörtölgetnek meg bámulják a seggeket. Nem fontos nekik a barátnőjük, nem viszik el oda ahol a haverok vannak, és ha valami zűr van vele, már fel is út le is út ultimátumot adnak. Link, otthon nem takarító tirpákok, az ágy mögé dobják az ondós zsepit miután napi hatszor belenyomták a magvaikat. Képtelenek megvédeni magukat meg a baratnőjüket, anyjukat, bárkit, ha pl. zsíros etnikaiak támadnak késsel. És ha már zsír, dagadt disznó mind. Némelyik a hájtól, némelyik a koksztól, de mind fertelem.

Rühellem, ha tudom egy fasziról ha megdugna, mert mind olyan hányingerkeltően fertelmes, hogy alantas a helyzet.

Senki se olyan tökéletes, mint a barátom, akit elveszítettem. Ő olyan, mint gyógynövény a gazok közt. Mint tölgy a bodzásban. Mint karácsony a télben. Mint gyémánt a műanyag közt. Mint egy jó zene egy cigánydiszkó után.

Folyton áradoznak a nők az ilyen-olyan pasikájukról, de én okádnék ha hozzám érne, és tele vannak defektekkel, amikről ezek a nők órákig tudnak zengedezni.

Amúgy 4 éves kapcsolat volt. És nem zárom ki a lehetőséget, hogy kibékülünk és folytatjuk ahol abbamaradt. Úgyis azt kérditek miért lett vége, hát bocs de nem releváns.