Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Mit kéne tennem?

Figyelt kérdés
Volt egy négy éves kapcsolatom, ami az utolsó egy évben szinte teljesen kihűlt, így három hónap alatt sikerült túltennem magam a srácon. Aztán meglattam egy srácot, akibe mondhatni első látásra szerelmes lettem. Pár hét múlva elkezdtunk beszélgetni, találkoztunk, kezdeményezett, minden rendben volt. Nagyon boldog voltam. A fiú elmondta, hogy neki a szülei miatt nagyon fontos a tanulás, éppen ezért lemondott néhány találkozót. Megertettem, de néhány alkalom után szóvá tettem, hogy egy picivel talalkozhatnank többet. Itt kezdtem úgy érezni, hogy lehet nála elmúlt az a bizonyos varázs, furán viselkedett, elutasito volt, utána pedig eloallt azzal, hogy mi nem passzolunk egymáshoz. Ezután találkoztunk és elmondta, hogy neki ez nem megy, fontos a szülei miatt a tanulás, nem tud most fenntartani egy komoly kapcsolatot, magára vállalja a szakítást, nem vagyok hibás semmiért, nagyon jól bántam vele, ő még szerelmes, de nem működik számára a kapcsolat. Nagyon rosszul érintett, hisz éreztem, hogy valami nem oké, de erre nem számítottam. Két hónapig tartott mindössze, de azóta nagyon kivagyok. Folyamatosan arra keresem a választ, hogy mi lehetett a háttérben, vajon másik lány, igazat mondott vagy esetleg nem is volt igazán szerelmes? Nem tudom... És ez lassan felemészt. Írtam neki többször is (tudom, lány vagyok, nem kellett volna), hogy mondja már el őszintén, hogy ki történt, de semmi többet nem mondott, aztán bevallottam neki, hogy szeretem még mindig és reménykedem, szóval mondja meg egyértelműen, ha már semmit nem akar, erre csak csúnyán elkuldott, hogy fogadjam el. Viszont ha szerelmes, akkor nem beszél így velem.. Mit kéne tennem, de komolyan? Mi lehet a tényleges ok? Beleőrülök ebbe... 20L

2017. dec. 6. 02:04
 1/4 A kérdező kommentje:
Ő 18 éves, elég éretlen még szerintem. De mégis nagyon szeretem és hiányzik. Esélyem lehet még valamikor vagy inkább engedjem el?
2017. dec. 6. 02:08
 2/4 anonim ***** válasza:
100%
Ha valaki együtt akar lenni veled az megoldja. A többi csak kifogás.
2017. dec. 6. 05:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:

Nézd, lefogadom, hogy a srácnál nem alakultak ki semmilyen érzelmek feléd, egyáltalán nem szerelmes, csak gyáva volt az arcodba mondani, ezért jött a hülye kifogásaival, hátha így kevésbé bánt meg.. Nagyon is tipikus sztori sajnos.

Az egyetlen, amit tehetsz, hogy lezárod ezt a kapcsolatot és többé nem foglalkozol vele, nem keresed.

2017. dec. 6. 10:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

Ugyanez volt a szitu. Fél évig voltunk együtt. Mindig a kifogások. Mindig hivatkozott valamire, miért kell sietnie, miért nem tudunk találkozni. Persze én naívan megértő barátnő voltam.

A szakításkor megmondta mi volt a baj. Nem volt tűz, nem azt érzi amit kell.

Szerintem hagyd. Ne keresd. Őt nem érdekli, sőt idegesíteni fogja, az meg csak neked rossz, te fogsz szenvedni a viselkedésétől.

Tovább kell lépni, és ha teljesen elfelejted, találsz majd olyat aki veled akar lenni, aki nem kifogásokat keres, hanem él a lehetőséggel.

Csak ne légy türelmetlen, és ne ugorj bele semmibe.

Tapasztalatból mondom. Én is szenvedek még, hiányzik, de beláttam, hogy ha hiányoznék, vagy bármiféle érzést táplált volna, akár egy üzenetet írt volna, hogy hogy vagyok.

Hidd el, jobb egyedül mint olyannal aki mindig egyedül hagy. Akármennyire közhely, igaz... :(

2017. dec. 6. 11:07
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!