Ő hiányzik, vagy maga az érzés?

Két éve, nagyon csúnyán ért véget az utolsó kapcsolatom. Nagyon szerettem őt, igazából ő volt az első szerelmem (nem tini vagyok), és minden percet élveztem vele. Egészen a végéig minden jó volt, aztán történt valami (bizonyíthatóan az ő hibája, csak hogy ironikusabb legyen), amire hivatkozva megcsalt. Persze szakítottam vele azonnal, és azóta sem beszélünk.

Ez volt két éve. Mivel azóta sem volt senkim, elő-előtörnek az emlékek: a boldogságé, hogy mennyire jó volt úgy feküdni és kelni, hogy valaki szeret. Viszont nem tudom, hogy konkrétan ő hiányzik-e, vagy általában a szerelem, boldogság.

Úgy gondoltam szakítás után, hogy majd ha találok valakit, biztos elmúlik ez. Viszont nem vagyok egy főnyeremény, senkit nem találtam... Szóval ez az opció még (elméletileg) nyitva áll.

Direkt nem írtam nemeket, bár szerintem nem nehéz kitalálni.