Hogy éljem túl az elkövetkező napokat? 2 kisgyerekkel egyedül maradtam.

nincs gyerkőc, de amúgy 10 év az van, meg egyedül maradás.

A kicsik előtt ne játszd meg magad, de próbálj erős lenni. Amúgy meg hívd át barátnőid, anyukád, sírd ki a bánatod, akár ezerszer ha kell és pár hét múlva már jobb lesz, hidd el nekem.

Ugy ahogy az elsô îrja.

Tudom mit érzel ,nehéz. Erösnek kell lenni és àtvészeled ;)

N25 ,lanyom 3éves.

Nem maradtál egyedül. Veled van a 2 gyereked.

A feleségem elvált tőlem 40 éves voltam. A fiam 9 éves volt. Az egészben a legrosszabb hogy néla volt a gyerek és én tényleg egyedül maradtam. Amikor láthatásról vittem vissza a gyereket az ajához, hazaúton egyedől a kocsiban végigsírtam az utat.

Örülj hogy van 2 gyereked mert hidd el hogy annál semmi sem fontosabb az egész világon.

A kapcsolat miatt meg ne bánkódj, egy rossz kapcsolat megöli az embert testileg, lelkileg. Inkább egy viszonylag rövid idejű fájdalommal járó szakítás mint egy életen át szenvedni.

Lesz egy pár napod nagyon kemény aztán napról-napra könnyebb lesz.

Kettes vagyok. Végûlis terhes voltam amikor lelépett , mert ''bepànikolt''.

Nehéz az biztos. Idô ,az megoldja.

Van kapcsolatom és jô is. Imàdjàk egymàst:)

Könnyebb, ha csinálsz valami rövid és hosszabb távú tervet. Ha nem kell azon kattogni, hogy "mi lesz most veled", akkor sokkal nyugodtabb leszel és tovább lépni is könnyebb.

Én 4 éve éltem át ezt (válás 10+ év után, két gyerekkel). Előbb voltam boldog egyedülállóként. :) Aztán találtam párt is. :) Már közös gyerek is van, és nagyon jó a házasságunk. Sokat tanultam a hibákból.