Ti mihez kezdenétek? Bővebben lenn.

Igen, 21 éves vagyok és épp ez a problémám, hogy teljesen kiégve, értéktelenül és céltalanul érzem magam nélkülük. Iskolát, családot hagytam ott érte/értük.A volt párom tisztában van az érzéseimmel, tehát azt, hogy szeretem őket nem kell bizonyítanom neki(szerintem).Elmondása szerint már nem szeret engem.Amitől a legjobban félek, hogy más kezét fogva látom.Abba én belehalnék.Egész nap azon rágódom, hogy ugyan hányan próbálkoztak be nála miután látták, hogy egyedülálló lett és ezt nem tudom feldolgozni.Egyébként nagyon jó munkahelyem van,de így, hogy külön költöztünk napi 2 órát utazok mivel vidékre kerültem. Félek attól is, hogy megindulok lefelé a lejtőn és egy mégrosszabb ember, egy alkoholista,drogos,gyógyszerfüggő válik belőlem akiket mindig is elítéltem, tehát nem, ezt nem akarom. Egyszerűen nem tudom és nem is vagyok képes feldolgozni, hogy ennek vége lett.Próbálok neki időt adni tehát nem zaklatom bocsánatkérésekkel, szerelmeslevelekkel stb,pedig szívem szerint azt tenném, de itt is attól tartok, hogy ő ezt az időt arra használja, hogy túl lépjen rajtam és másnál keres vigaszt. Azzal ő is tisztában van, hogy a gyereknek szüksége van az apjára,de csak emiatt nem szeretne velem maradni ami érthető dolog.Itt írtátok, hogy gyáva vagyok.Igen gyávának IS érzem magam, mert félek szembenézni a jövőmmel így teljesen egyedül. 21 éves létemre én már nagyon sok dolgon mentem keresztül. Édesanyámat elvesztettem 1,5 éves koromban és az alkoholista apám mellett nőttem fel, akit persze ennek ellenére is tisztelek és szeretek mert felnevelt. 21 évesen, egyedülálló apukaként egy ilyen anyapárti országban egy normális nő sem fog szóba állni velem a jövőben, bár eszemben sincs, hogy más nőt szerezzek. Én őt szeretném visszakapni.Félreértések elkerülése végett, ő nem tud az öngyilkossági szándékomról, nem szeretném még ezzel is idegesíteni.Egyenlőre még mindig adom magamnak a 24 órákat, bízva abban, hogy hátha sikerül visszakapnom, de így egy helyben toporgok és azt látom a legjobb döntésnek ha megszűnök létezni.

Nem a saját sebeimet akarom nyalogatni hanem az övét.Én megfeledkeztem minden sérelemről ami ért.Nagyon okos lány és tartok attól, hogy nem fog visszafogadni, de azért bízom az idő malmában hátha az én javamra őröl, de ezzel egyidejűleg tartok attól, hogy más karjába lököm és ezt 100%, hogy nem fogom tudni feldolgozni.Én nem is gondolkodom következő kapcsolaton, nekem csak ők léteznek. Tudom, hogy fiatal vagyok, de én elhatároztam magam abban a pillanatban mikor kiderült, hogy babát vár és nekik szenteltem az életem. Ha ők nincsenek én sem leszek. Semmire nem tudok így koncentrálni, mindenkit ellökök magamtól és látják rajtam, hogy nagy a baj. Valaki segítsen mi tévő legyek, hogyan kapjam vissza a családom. Jövő hét szerdára van megbeszélve, hogy megyek meglátogatni a fiamat, de nem valószínű, hogy tudom tartani magam addig.

privátban leírom