Mit csináljak ma szakítottunk a párommal hogy leheg enyhíteni az űrt magamba és a fájdalmat?

Sírd ki magad, hagyj magadnak időt, ha szükséges, akkor írj naplót, írd ki magadból a fájdalmat. Aztán szépen lassan zárd le a múltat, vond le belőle a következtetést, és kezdj új életet.

Kösd le az idődet a hobbiddal, olvasással, filmezéssel, takarítással, sportolással..stb.

Aztán mikor úgy érzed, kezdj új kapcsolatot.

Egy szakítás ilyen, egy jó ideig bármi fog történni az életben ami minimálisan is kapcsolható hozzá arról egyből ő fog eszedbejutni. Sajnos ezzel nem tudsz mit tenni, erre szokták azt mondani, hogy az idő mindent megold. Ahogy telni fognak a hetek, hónapok egyre jobban eltörlődnek ezek az érzések és gondolatok, egyre könnyebb lesz megélni a napjaidat. Én ilyen helyzetben azt tettem, hogy megpróbáltam magam lefoglalni mindenféle tevénykenységgel, hogy minél kevesebbet gondoljak rá. Segített is mert egy idő után sikerült teljesen túllépnem az egészen.

Nem tudom, hogy lány vagy-e vagy fiú de mindenesetre kitartást. :)

Hát....tudom ez nagy maszlag, sokszor elsütötték...de..idő...idő...idő....

Majd pár hónap után kicsit jobb lesz, vagyis nem lesz jobb, inkább elviselhetőbb, majd foglald le magad valamivel, tűzz ki célokat, stb...helyezd magad előnybe.....

“A lelked mélyi tartalék, színesebb vagy szürkébb?”

Majd kiderül.

Szia!

Én 3 hete szakítottam. Kivettem először is 1 hét "betegszabit", én képtelen voltam bemenni. Lehet egy pár nap neked sem ártana. :/

Próbálj meg barátaiddal programokat szervezni, lekötni magad, vagy csak menj el sétálni.

Nem vagy egyedül.

Pénteken még minden happy, arra keltem, hogy párom csenget kaptam s veszi elő a kis dobozt, hogy nem bírt várni évfordulóig... Nagyon örültem erre oda nyögi ez után, hogy kam rákényszerítve van a céges bulira... Mert egy kotynyeles 2 mondatos nő elintézte, hogy "tudjon" menni. S ha nem megy bajt okoz azzal a nőnek... Kam levonják fizujából...

Csakhogy párom hetek óta mondta, hogy miattam nem megy... Most meg hirtelen egy fruskát elém helyezett... S ne gondoljon az ember rosszat.

Visszafogtam magam, de másnap hajnalba roszat álmodva keltem s ingerültebb lettem.

Leültem gépezni kicsit nyugodjak le majd utána kérdezek, erre felkelt s faggatózott mi a bajom, mondtam kicsit hagyjon.

De inkább felidegesített s elmondtam, hogy szarul esik, hogy egy 2mondatos kolegina többet jelent neked.

Embeeeer s tovább védte a nőt az helyett, hogy oda jött volna megnyugtatni, ami normális lett volna.

Felháborodott én meg választ követeltem mi az igaz?

Torkomnak esett, hogy hogy beszélek a drága kis koleginájáról...

Nahh itt vágta el a fonalat...

Lehet az a nyaklánc se nekem volt szánva...

Ennyit az 5 éves kapcsolatról.

Hidd el jobb békébe elválni, mint pl így.