Rosszul gondolkozok?

Egyszeruen csak mas iranyba fejlodtetek az evek soran es nem szeretne megjavitani. Tudom mit erzel,ateltem. Mondjuk nalunk besegitett egy harmadik fel is,de uez volt,honapokig szomoru volt otthon,mi a baj? Semmi csak a melo... majd amikor borult a bili,megkerdezte h miert most akarok valtoztatni? Miert most torom magam? Visszakerdeztem h miert tartotta magaban,miert most szol?

Ezeket azert irom le,mert en mar ezeken tul vagyok es el tudom meselni h van elet ezen tul is. Nalunk 13ev ment a levesbe es azt hittem nem elem tul. Azt gondoltam hogy 30evesen mar keso ujrakezdeni (igaz itt a kozos barati kor mellem allt es o bukta oket),de aztan elkezdtem tervezgetni.

Kapott par het gondolkodasi idot, de nekem akkora mar volt A es B tervem. Es amikor elment,en mar a B terv megvalositasaval foglalkoztam lepesrol lepesre. Majdnem 5 ev telt el, annyi minden tortent azota h mar azt sem tudom mit szerettem rajta. Pedig nagyon szerettem es nagyon nem ezt akartam. En vele terveztem. De neha mast dob az elet es az eli tul, aki tud adaptalodni. Konyoroghetsz neki,elhetsz tagadasban,a fejed tetejere is allhatsz,egy kapcsolathoz ket ember kell, te nem tudod egyedul megmenteni.

En sem kaptam masodik eselyt,jo nagy beka, de tudod utolag belegondolva orulok h igy alakult,mert abban a helyzetben is csak o kovetelt,neki voltak feltetelei,en sehol nem voltam.

Ami a valas utan tortent: visszakoltoztem a szuleimhez (igen,szegyenszemre), a szuloi hazban szembesultem a parom elotti idoszak emlekeivel,a regi enemmel,elkezdtem ujra felfedezni magam (nem ugy:))), hogy ki vagyok en,ki voltam,milyen terveim,almaim gondolataim voltak a parom elott, elkezdtem sportolni,akarva akaratlanul ismerkedni,joval okosabban valasztani,meggyaszoltam a kapcsolatot es tovabbleptem,kesobb alberletbe koltoztem. Az uj parommal mar az elso levelvaltas olyan volt, mintha ezer eve ismernenk egymast,nem is ertettem hogy miert nem sodort elem egy ilyen (hozzam passzolo) pasit az elet, minden olyan gordulekenyen ment es megy azota is (3eve) vele,minden annyira mas,nem kell valtoznom hogy szeressenek,hogy megfeleljek. Csak amig kapcsolatban voltam,nem lattam mast. Mas lehetosegeket, mas ferfiakat.

Summa summarum,a te lehetseges B terved sem annyira sotet es hidd el,az sem a vilag vege. Nagyon ertelmes pasasnak tunsz a leirasaid alapjan,nem maradsz egyedul,ezt most boritekolom. A lenyeg szerintem az hogy mozgasban legyen az ember.Meg kell gyaszolni,ha ugy alakul,de csinalni tovabb es nem belepusztulni.

Szervusz. Elolvastam az első kérdést - meg az eszmecserét -, illetve most ezt. Nagyon hozzátenni mit nem hiszem, hogy lehetne, az első kérdésnél az a bizonyos válaszoló tök jól elbeszélgetett veled amiről lehetett. Engem csak az érdekelne majd, hogy hova fog kifutni ez az egész. Így ismeretlenül is együtt érzek veled, és remélem megoldjátok.

21/F

A belinkelt előző kérdésedben mintha ezt írtad volna arról a bizonyos pörköltről, amit csak mi látunk:

Ezzel egyetlen egy probléma van (különben az egész írásomnak nem lenne értelme :)), mégpedig az, hogy nem csak mi öregedtünk meg az évek alatt, de a barátok is - hisz ez az élet rendje, legalábbis én így gondolom. Azaz, a helyzet az, hogy az a baráti társaság, amire ő vágyik, akikkel a programokat akarja, mára már egyszerűen nem létezik. Egy része megházasodott, egy része több száz kilométerrel arrébb költözött, néhányan külföldön próbáltak szerencsét: nem engedném bő lére, csak szemléltetésképp annyit mondanék, hogy utoljára tavaly karácsonykor jött össze (említésre méltó hányada a bandának, akkor sem mindenki, közel sem). Egy szóval: én nagyon úgy látom, hogy egy olyan álmot kerget, ami valójában nincs is. És ez nem az ő hibája, egyszerűen ilyen az élet: ami működik egy társasággal 18-25 évesen, az már nem működik 30-35 évesen, mert házasság, gyerek, munkahely: jön az élet százhússzal