Én gondolkozok rosszul vagy ez szerintetek se normális ha valaki ennyire oda van az anyjáért?

Kb ennyi idős voltam amikor megfordult a fejemben 3 hasonló padi után hogy csak árvával ismerkedek...

Aztán végül csak van anyja páromnak,volt kicsi szenvedés,de csak elköltözött.

Normális amire vágysz,ebből ne engedj

Dehogy gondolkozol rosszul. 28 éves korodban TALÁN lesz valami... Ez nem hangzik jól, ezt Neked is látnod kell... Hisz magad is írod, hogy egy ételed van s NEM ezt akarod, múltkor sem ment...

Az nagyon OK, hogy az ember szereti a szüleit, segíti is őket, ha kell, de emiatt velük élni saját család helyett... Az már túlzás.

Ismertem én is olyat, akinek ápolnia/ápoltatnia kellett a szüleit, sokszor volt náluk, de attól még megvolt a maga élete, feleséggel, gyermekekkel, munkával...

Megértelek téged, de nem mindegy hogy milyen az anyja a párodnak vagy az apja.

Én is amikor összeköltöztem 1 év után a barátommal pontosabban én költöztem hozzájuk nagyon féltem ettől hogy együtt anyósékkal, szinte gyomoridegem volt már. De én messze laktam a páromtól, felénk alig volt normális munkalehetőség a gyári munkán kívül, ezért is döntöttem hogy a páromékhoz költözöm. A párom mondta hogy lehet szó külön költözésről kettesben de egyrészt nagy az ő házuk, a testvérei kirepültek a fészekből, az anyukája le lett százalékolva apukája nyugdíjasként azért eljárt még dolgozni heti 2-3 alkalommal mert neki egyben hobbija is a munkája meg minden. Szóval én odaköltöztem azzal hogy legyen időm nyugodtan munkát találni és spóroljunk egy kicsit hogy ne kelljen minden kiadásunkat külön kicentiznünk meg nagy a ház elférünk ott. Akkor belementem és bár féltem eleinte mert még a szüleit sem ismertem igazán, de én valahogy 1-2 hét után annyira megszoktam ezt meg úgy tetszett is hogy amikor láttam mennyi pénzt tudunk megspórolni hogy valahogy már nem vágytam úgy albérletbe. A párom mindenképp a közelben akart lakást hogy gyalog is 5-10 perc alatt ideérjen ha valami gond van és nem ülhet be az autóba mert ivott stb... miatt. Akkor nem nagyon találtunk így mondtam hogy nem kell elsietni aminek örült is mert nem nagyon akarja itt hagyni a szüleit főleg hogy apukája már nem bírja ő sem a favágást meg sokszor ő is segítségre szorul és anyagilag is elég jól megérné nekünk. Végül 1 éve hogy itt lakom és őszintén imádok itt élni. A párom ettől független majdnem naponta megemlíti hogy ha nagyon kettesben akarunk élni nézhetünk lakást ha szeretném, de én mondom hogy nem kell jó itt nekünk. A párom is jól kijön a szüleivel. Ha a testvére idejön párnapra a családjával látogatóba akkor picit kellemetlen mert a felső szinten szoktak lenni ők is ahol mi is, a szülők már leköltöztek az alsó szintre mert terveb van véve hogy átalakítjuk a házat mert amúgy is ráfér már egy felújítás, és ameddig van úgy pénz, ismeretség meg apósnak ereje addig kellene ezt megtenni hogy a két szintet külön választva alakítanánk ki két külön lakást úgy hogy az alsó szinten egy kisebb előteret ahol a lépcső van megkapnánk mi külön bejáratnak ahol még a konyhánk egy étkező sarokkal elférne és akkor a felső szinten ahol a mini konyhánk van ahol azt megtudjuk tenni hogy hétköznap a kajánkat megmelegítjük és meg esszük kb ennyi. Így akkor a fürdőszobánkba is lenne egy külön tusoló rész mert az nekünk csak a kádban megoldható, és a wc helyiség is külön részen lenne plusz nekünk a nagyszoba lehetne egy nappali és a két kisebb szoba amiből az egyik csak tároló szoba, másik meg a tesójáé az lenne nekünk még megcsinálva hálószobának meg gyerekszobának. Az alsó szinten meg a műhelyből lenne egy nagyobb szoba ami a tesójáéknak jó lesz vendégszobának. A műhely pedig csak a garázsban lenne így is.

Alapvetően most ez a tervünk jövő februárig van időnk eldönteni mit akarunk, mert lényegében a ház csak a páromé mert a tesója örökölte meg a nagyszülők házát és akkor cserébe csak a páromé a nagy ház ami még nem hivatalos mert még az anyukája nevén van, de jelen pillanatban ez a terv áll fenn. Az én szüleim is segítenek ebben de ők is erősen tanácsolják hogy jobban járok ha itt maradunk mert mégis nagy ház, az anyósékkal jól kijövök mert tényleg nagyon aranyosak, meg rendesek. A házimunkába mindig segítek, ugye az alap, de általában mindig megvan hogy ki mit szokott csinálni. A bevásárlás közös ami maximálisan jól tud működni mert anyóssal nagyon jó elshoppingolgatni és ha a barátomnak nincs kedve velünk jönni akkor én is eltudom vinni anyóst autóval, és mindig tényleg soha semmi baj köztünk. A párom nem lóg a szülei nyakán mindig, ők sem a mi nyakunkon, tiszteljük egymás szokásait mert elvégre elég hasonlóak hozzám. Apósom is egy nagyon vicces aranyos ember mert én korán kelő típus vagyok és általában a közös konyhában szoktam reggelizni ott meg tök jól eldumálunk apósommal ameddig a párom alszik közbe csinálok neki reggelit meg minden.

Nálunk ez működik és nekem eszem ágába sincs már költözni. Persze jó lenne a külön élet de ez kb szinte az mert sokszor észre sem veszem hogy többen vagyunk itthon és ha magányra vágyom mindig megkapom mert nem jönnek utánam 2 percenként és kérdezősködnek.

Szörnyű és elég szomorú, hogy nagykorú férfiak életképtelenek!

Jobb lenne még keresgélni, ezek a fiatalemberek később sem tudnak majd pénzt keresni!

Ha magát sem képes eltartani, akkor mi lesz, ha közös gyereketek lesz.

kicsit önző vagy szerintem.persze nem mondom ,hogy te pelenkázd az anyóst ,de nehogy már ferde szemmel nézz arra aki gondoskodik a beteg szüleiről.neked hogy esne fordított helyzetben?

azt megértem ,hogy oda nem akarsz költözni ,de a közelben szerintem megoldható lenne.

lehet hogy nem egyszerű esetek ,lesznek konfligtusok és nehézségek ,de ha találsz egy olyan férfit aki igazi társad lesz és megérdemli ,akkor inkább segíts neki.