Szetmentünk párommal, mert nem voltam hozza felnöve érzelmileg és mert nem lehetett rám építeni jövőt (család, gyerek). Meg mindig szeretjük egymást. Mostanra méltó lettem hozza, van meg jövőnk?

Elsősorban hölgyek véleménye érdekelne. Párommal 8 évig voltunk együtt, boldogok voltunk. Rajongtunk egymásért. Eleinte tökéletes volt, aztán én elkezdtem hanyag lenni vele szemben, nagyon szerettem, de elhanyagoltam, gyereket szeretett volna, én nem. Ennek hatására és mert nekem nem volt munkám, neki igen, egy bizonyos munkatársa (pasi) közelebb tudott hozza kerülni. Ő nyugtatott, hogy csak barát, hittem neki. A 8. évfordulónk előtt 3 héttel bejelentette, hogy nagyon szeret és velem tervezte a jovot, de ez tarthatatlan és elköltözik ehhez az illetékes munkatársahoz. Nem lehet rám építeni. Bepanikoltam és ebben az utolsó pár hétben törődtem vele, odafigyeltem rá és jó érzéssel töltött el és boldog voltam, mert ő is az. Onnantól csak vele akartam lenni és vele törődni. Költözése előtt azt mondta, hogy bárcsak ilyen lettem volna mindig és újra szerelmes lett belém, de költözik. A munkatarsahoz, aki fűzte, megpróbálja vele. Mindent megbocsajtott nekem, de csalódott, hogy ennek kellett történnie a változáshoz. Ez történt 3 hónapja, azóta kiköltöztem Nemetorszagba. Kemenyen dolgozom, minden vágyam, hogy vele torodhessek és hogy gyerekem lehessen tőle. Mindez eléggé imponál neki. Meghalnék érte. Majdnem minden nap beszélünk, azt mondja, hogy meg mindig szeret, hiányzom neki, várja, hogy hazamenjek (december), de nem tuti, hogy akkorra már szabad lesz. Azt mondja, hogy most tökéletes vagyok neki, de meg kivár, nem hagyja ott ezt a csavot. Mostmár mindent meg tudok neki adni, mindent amit megérdemel, mindent amit eddig nem. Gyereket akar tőlem, de nem most. Amikor beszélünk írásban, akkor többnyire elég távolságtartó és hideg, de közben ragaszkodik hozzam. Szerinte azért, mert így nem faj annyira a hianyom. A formával egyébként egyáltalán nem nevezhető jónak a kapcsolata, annyival elintézi, hogy most jól megvannak, ami távol van a mi szerelmunktol. Szerintetek mit kellene csinálnom? Vissza szeretném kapni, elvileg ő is akar engem, csak meg van valami, ami visszatartja. Mindent meg tudok bocsajtani neki. Van aki azt tanácsolja, hogy hanyagoljam egy időre, mert nem érzi eléggé a hiányomat, mas meg azt mondja, hogy törődjek vele, éreztessem vele, hogy fontos nekem és majd meglátja, hogy ki az, akivel lennie kell. Igaz, Ő is arra kert párszor, hogy hagyjak neki egy kis teret. Mit gondoltok?

Én 29/F, Ő 27/L