Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Adjatok tippeket az atvészeléshez! Hogyan könnyítsem meg a helyzetem? Mikor fog ez elmúlni?
Párom szakított velem, 27 felett vagyunk mindketten, èn a nő. Tudom, hogy rengeteg ilyen kérdés volt, és túlélik az emberek, de úgy érzem, hogy nem fogok tudni kijönni a depressziós, levert állapotból, ami már két hónapja tart. Folyton szorongok, izzad a tenyerem, ha eszembe jut, hogy milyen szinten kitorolt az életéből, nem volt megcsalás, csak balhèk. Nem is értem, hogy lehet így viselkedni azzal, akit végig szerettünk állítólag. Nem úgy ismertem meg, aki könnyen éli tovább az életet, de kívülről úgy tűnik, ugyanis nem tudok semmit már, csak látom esemenyeken. Járok pszichológushoz, de nem tudom elképzelni, hogy valaha is újra megbízzak valakiben, benne is nehezen sikerült, és örültem, hogy végre találtam valakit, akivel ennyi közös van bennünk, mert előtte erre nem nagyon került sor, ezért is félek a jövőtől. A mai világ nekem néha kicsit túl "korcs", nem szeretem, ha valakiben nincs tartas és állandóan csajozik, egyéjszakás kalandokat is bevállal. Nem vagyok prűd, csak vannak elveim, és a tapasztalataim azt mutatják, hogy az ellenkező nemuekkel szemben ezzel egyedül vagyok sajnos, ő más volt. Egyszer fel fogok kelni, és jobban leszek? Mindig jár az agyam, elképzelem az új valasztottjaval, és nem tudok leállni, borzalmas teher vagyok magamnak, szeretnék újra boldog és kiegyensúlyozott lenni. Az onbizalmamat is hazavagta, értéktelennek érzem magam, hogy esetleg nem voltam elég jó, pedig sokat tettek erte. Próbálom elfoglalni magam, járok el szórakozni, a barátaimmal vagyok, de nem látom a végét, fejben mindent hozzaigazitok, egy vásárlásnál is, h vajon tetszene e neki az adott darab, mikor már nincs is velem...tudom, furcsán hangzik, nekem sem kellemes így élni.
Köszönöm!
Úristen, nagyon sajnálom! :(
Jó úton haladsz, külön jól tetted, hogy szakember segítségét kérted. Sajnos esetedben fennáll egy önbizalomhiány is, amit a másik ember enyhített, de most, hogy ő nincs, újra eluralkodott fölötted.
Én úgy gondolom, hogy idő kell, mert egy kezelés sem azonnal hat. Kitartást kívánok neked! :)
Köszönöm a válaszokat!! Szívesen fogadok mèg tanácsokat. Nagyon sajnálom, hogy terhesen magadra hagyott, ennél gusztustalanabb dolgot el sem tudok képzelni :( Tudom, hogy pont ezért nehéz, de valahogy próbálj abba kapaszkodni, amit tett, később, szenvedések és idő árán, meg fogsz könnyebbülni, mindenesetre kívánom, hogy, ha van rá esély, mihamarabb èszhez tèrjen, ès könyörögjön, mert ebben az esetben nem a női büszkeségről van szó..
Nem az fáj, hogy engem tett lapátra, hanem, ahogy, nagyon nem szèp módon, ráadásul szerintem hazudhatott a végén kicsit, hogy szeret, mert akkor nem èlnè ilyen vígan az életet kívülről, régen nem ilyen volt, amikor rezgett a lèc..szerintem szépen is el lehet valakitől válni, és tényleg rengeteg mindent tettem èrte. Magával a bánásmóddal van bajom, olyan mély sebet ejtett, hogy nem tudom mi az az idő, ami nekem segít, ráadásul itt vannak a kepzeteim, amiket nem tudok sokszor irányítani. Neha azzal nyugtatom magam, hogy hátha neki is rossz, azert ilyen..Alapból érzékeny ember vagyok, nem tudok csak úgy továbblépni pár hónap alatt,mert hibaztatom folyton magam, hogy mi lett volna, ha ekkor és akkor maskèppen viselkedem, mintha nem emlékeznek arra, amiket nem okozott, rossz dolgokra, pedig nem egy volt, de homályos. Olyan nehezen bízom meg emberekben, és sajnos még is van az okom rá a személyes tapasztalataim alapján, örültem, hogy végre van, valaki, akiben lehet. Nem tudom, hogyan tovább. Bocsánat a kifejezesert, de annyi hülye van, és én tényleg komoly szándékú férfiakra vagyok kíváncsi, akik nem a tucat kategória, van bennük tartás, akkor is, ha egyedül vannak, manapság szerintem nem könnyű ilyet találni. Csak vissza szeretnék kapni az életemet, én egy pozitív, mindig mosolygós nő voltam.
Először is sajnálom, kitartást kívánok! Rendben leszel idővel.
Másodszor pedig hogy jó úton jársz, megvan ennek a dolognak a saját lefolyása, ez mindenkinél más és más.
Én férfiként volt hogy bőgtem:) ehehe
Ugyan ezek a dolgok voltak nekem is, szorongás stb. Barátok, hobbik, új kihívások segítettek. Annyi, hogy ha a körülmények, a vége a kapcsolatnak eszembe jut nekem is felfordul a gyomrom, voltak dolgok... de ez egy másik történet.
El kell foglalni magad, ne legyen időd agyalni az a lényeg.
Az meg hogy nem találsz hasonló férfit, dehogynem! Nyugi nem mindenki isteníti az egyéjszakázást, és mások is vannak akik úgy gondolják hogy talán nem túl jó az amit manapság élünk...
Csak találkozni kell az "igényeknek".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!