Lányok, ti hamar túlteszitek magatokat a szakításon?

Sajnos nem, irigyellek :D Én túl sokáig tudok pörögni egy szakításon, mert nehéz elfogadnom, hogy most már csak magammal kell foglalkoznom, nincs más. Jó, más okai is vannak, nagyon tudok kötődni, és nehezen fogadom el, ha valami amiben hittem, amiről álmodtam, nem működik, vagy épp működött, de tönkrement. És szakítás után még hónapokkal később is képes vagyok bármilyen random helyen bőgni, amiről valami jó vagy rossz emlék eszembe jut az illetőről. Ennek ellenére túltettem magam egy két éves kapcsolaton is pár hónap alatt, de az nem annyira az én érdemem volt, annyi más dolog jött akkor az életembe, hogy nem volt nehéz elterelni a figyelmem, és teljesen átértékeltem a dolgaimat utána. Nekem is meg kellene tanulnom kiábrándulni és kilépni is, sokkal kevesebb fájdalommal megúszhatnám így a dolgot :) Csak a kiábrándulások során általában én nem a másikból, hanem magamból ábrándulok ki.

22N

Eddig két kapcsolatom ért véget, akkor hamar túltettem, mert én szakítottam. Aznap még sírtam, de ennyi, a rossz része még előtte volt. Megtettem mindent, talán túlságosan is akartam jó irányba terelni, de nem voltak partnerek ebben. Az egyik nagyon megalázott, a másik megcsalt. Ilyenek miatt pedig nem vagyok hajlandó szenvedni. Aki ilyen, nem érdemli meg.

Normális kapcsolat után, vagy ha engem rúgnak ki, talán máshogy lett volna, nem tudom.