Érdemes így együtt maradni? Szeretet kontra értelem? . Vagy a probléma csak az én fejemben van? Egy szakításon már túl vagyunk, jó volna együtt továbbra is, de a kérés totális stresszt eredményez nálam. Teljesen lebénít.

Barátnőmmel (32,gyerek nélkül) kb 1,5 éve ismerjük egymást. Ismerkedésünkkor világosan elmondta milyen gészségügyi problémái vannak (aszthma, kronikus bronchitis(tüdő), gerincfájások(túlterheléstől korábbi munkából), vállfájás(tenisztől), térdfájás( túlterheléstől), reflux betegség (gyomorzárási panaszok), gyenge immunrendszer, rengeteg allergia(lombhullató fák,kutya, macska,ló,hagyma stb..). Tavaly nyáron már egyszer szakítottunk, (akkor a gyerekvállalás kérdése miatt) majd újra összejöttünk 3 héttel később. Most, kb 7 hónapra rá, sajnos megint szakítás előtt állunk. Pedig úgy érzem szeretjük egymást. Tavaly erőt vettem magamon, úgy gondoltam ezek a "betegségek" nem fognak minket hátráltatni, mindenre van gyógyír majd alakul. A tényleges mindennapi életünket nem nagyon befolyásolják ezek a dolgok, igaz 2-3 naponta van valami fájás, hol itt kell kenegetni vagy masszírozni hol ott, de élhető az élet. Aszthmás rohamja velem még nem is volt, habár elmondása szerint 3 évvel ezelőtt már nevetéskor is légszomja volt, ez sokat javult, úgy látszik. Már az ősz folyamán, egy betegség után (gyomorsav megtámadta a hangszálakat,kb 2 hét alatt lecsengett) kételyeim támadtak, hogy tudom-e ezt a tartást fejben folytatni.. Nem szóltam róla, magam akartam megbirkózni a dologgal, hogy el kell fogadnom őt így ahogy van, de sajnos egyre inkább megfertőzte a gondolataimat a félelem, hogy egyszer majd sokkal rosszabb lesz.. Ő teljesen pozitívan látja, elmondása szerint rég nem volt ilyen panaszmentes. Én sajnos mindig a legrosszabbra gondolok.. Totálisan stresszelek a jövőn, hogy mi lesz, ha esetleg rosszabb lesz az egészsége.. A téma rögeszmésen belevésődött a fejembe, nem bírok tőle szabadulni, hogy mi lesz a jövőben, ha..

Emiatt nem tudom élvezni a jelent sem. Kipattant a téma 2 hete, azóta a kapcsolatunk romokban, el is költözött tőlem. Ő szeretné folytatni. Valójában én is, de nem tudok elvonatkoztatni ettől az egészségügyi résztől, és folyton félek a jövőtől, így meg nem merek belevágni újból.. Érzelem kontra értelem? Hátha 2-3 hónap után megint rosszul érzem magam a döntésemmel. Akkor ez a kapcsolat se nekem se neki nem nyújtaná azt, amiről egy kapcsolat szól (a meghittség, nyugalom, jó érzés, biztonság).

Volt már valaki így, teljesen ki vagyok, félnaponta változik a hozzáállásom, hogy érdemes újból belevágni, vagy szeretet ellenére szakítani kell, meg kell adni neki is az esélyt, hogy olyan párt találjon akit ez nem zavar. Pedig 3-5 éven belül közös gyerekvállalás is szóba került.