Én szinte nem is beszélek. Olyan halk a hangom, hogy ha hosszú mondatokat akarok kifejezni, akkor azt senki nem érti meg, ezért csak 1-2 szót szoktam mondani, ha nagyon muszáj (20 évesen...) Olyan vagyok, mint egy néma. Biztos mindenki azt hiszi, hogy buta vagyok. Pedig a kommunikáció tesz minket emberré... Enélkül senki sem tud érvényesülni egy ilyen társadalomban.
Meg kell változnom, ha akarok kezdeni valamit az életemmel. Ha te is ilyen cipőben jártál, és megváltoztál, hogyan történt?
Vagy tudod mit, nem is muszáj, hogy neked is ilyen múltad legyen. Ha hasonlóan "gyötrelmes előélettel" rendelkezel, amin sikeresen túl tudtál lépni (és esetleg büszke is vagy rá), oszd meg velem.
Biztos soha nem hallottál még erről, de léteznek varázslók, úgy hívják őket, hogy "pszichológusok". Nekik az a munkájuk, hogy az enyhén(!) mentális beteg embereket segítsék, úgynevezett pszichoterápia" nevű varázslatokkal. Próbáld ki, ha az elmúlt évtizedben nem tudtál egyedül túllépni a gátlásaidon, akkor ezentúl sem fog menni.
2016. szept. 2. 19:29
Hasznos számodra ez a válasz?
2/16 anonim válasza:
Nem igazán vannak az életben olyan dolgok amelyeken ne lehetne változtatni. Gagarin is tudta mikor kell változtatni és megnyomta a gombot, ezért túlélte az űrutazást! Nyomd meg a gombot és változtasd meg életed hajlásszögének perigeumát! Hidd el meg lehet tenni, csak egy kis bátorság kell hozzá!
2016. szept. 2. 19:34
Hasznos számodra ez a válasz?
3/16 A kérdező kommentje:
A pszichológusok mind feladták, akikhez jártam, nem tudtak mit kezdeni velem. Hozzátartozik, hogy azt hiszem a legjobb, ha úgy fogalmazok "nem a legjobb szakemberek voltak". Aki meg talán tudna segíteni, az nagyon-nagyon messze van, és bizonyosan nem is tudnám megfizetni a hosszan tartó kezelést :/. Így alternatívákat kell keresnem.
2016. szept. 2. 19:35
4/16 anonim válasza:
Nem akarok megváltozni.
Régen félénk voltam, ügyetlen, ilyenek.
Most barátságos, kedves, vicces vagyok akit sokan bírnak.
Hogy változtam meg? A gondolkodásmódomon változtattam.
Átgondoltam a hibáimat, és átgondoltam milyen ember akarok lenni, milyen személyiséget akarok. Majd "beléptem" ebbe a személyiségbe.
2016. szept. 2. 19:37
Hasznos számodra ez a válasz?
5/16 anonim válasza:
milyen nemű vagy kérdező?
2016. szept. 2. 19:40
Hasznos számodra ez a válasz?
6/16 anonim válasza:
Feltétlen fontos.
2016. szept. 2. 20:15
Hasznos számodra ez a válasz?
7/16 anonim válasza:
Kedves voltam, humoros, vidám és energikus, a tipikus idegesítő liba. Úgy harmadikban otthagyott a legjobb barátnőm, az osztályból kiközösítettek, szóval sulit váltottam, majd megint, és most egy halk, butus, befelé forduló lánynak tűnök kívülről. A nagyobb baj, hogy emberek között már nem is tudok visszaváltozni... Itthon hangosan rikoltozom, énekelek, nevetek, mesélek. Futkározom a macskával, táncolok a nappaliban. Suliban szinte észre sem vesznek, csak ülök csöndben a padban, és néha-néha beszélgetek egy "barátommal". Nem nézek az emberek szemébe, órákon nem jelentkezem.
Így változtam meg. Kár volt. :)
2016. szept. 2. 20:28
Hasznos számodra ez a válasz?
8/16 A kérdező kommentje:
Utóbbi válaszoló: Nagyon sajnálom :'(. Így olvasni is nagyon-nagyon elszomorító :'(. Kívánom neked, hogy jobbára forduljon az életed és hogy boldog legyél! *Ölelés*
2016. szept. 2. 20:45
9/16 anonim válasza:
11 évig szinte minden nap terrorizáltak fizikailag és verbálisan is az óvodában, iskolában. Nem volt különösebb oka, csak egyszerűen más voltam mint a többi, ez a korosztály az egyik leggonoszabb úgyhogy ennyi ok is elég volt ehhez. Aztán már irgalmatlanul tele lett a tököm és tudtam hogy nekem nem ez kell. Persze a fent említett dolgokkal az is járt hogy alig szóltam bárkihez, és annyira nem volt önbizalmam hogy sokszor azért is 272300 lett a vérnyomásom ha mittudomén, leültem a padomba és nehogy melléüljek meg ilyen apróságok.. És akkor egy nap úgy mentem be hogy én már teljesen leszarok mindent, az röhög ki akar, az száll rám aki akar, mit bánom én.. Arra emlékszem hogy aznap minden mindegy alapon valamiből akkora poént csináltam hogy az egész osztály sírt a röhögéstől, aztán nemsoká egy olyan gyerek lett a padtársam akit sokan bírtak az osztályban, és jól ki is jöttünk, így lassan talán felötlött a társaság agyában hogy "hé, talán mégsem olyan rossz fej gyerek ez", így fokozatosan megszűntek ellenem a támadások. Nyomok ugyan maradtak néhol, mint például gyakran faragatlan és/vagy bunkó vagyok, gyakran káromkodok, és érzelmi intelligenciában nem vagyok a toppon, de a lényeg hogy már nem bánt senki és azóta is építgetem magam, mert tartom azt a formámat amit a korábbi társaság megkedvelt.
2016. szept. 2. 20:55
Hasznos számodra ez a válasz?
10/16 anonim válasza:
A pszichológusok, pszichiáterek általában átlagemberek diplomával a hónuk alatt. Ez nem jelent semmit sem! :-) Nem feltétlenül tudnak segíteni egy übermenschnek, mert lehet, hogy egyszerűen arról van szó, hogy szellemi javakban felettük állsz. Házasodj meg egy magyar fiúval, az segíthet!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: