Mit szóltok ehhez? Nem kitalált történet.

Jaj Istenem, az embereket annyira könnyű beetetni és elhitetni velük, hogy mit lássanak/gondoljanak.

Tudod nekem ez a történet teljesen máshogy jött át, mint neked.

Én úgy gondolom, hogy egyáltalán nem arról van szó, hogy a haverod terminátor és ez annyira váratlanul érte.

TE ezt gondolod, mint kívülálló, meg nyilván nem fog mindent az orrodra kötni, és ez egyébként így is van jó, én is ilyen vagyok ( csak nőbe).

De 1. az hogy te kívülről mit látsz egy kapcsolatról, az egy dolog, fogalmad sincs mi zajlik le egy emberben közben, olykor még a saját párodban sem tudhatod..

Saját példám, hogy én is kerültem a kapcsolatomban lelkileg mélyebbre, amikor eltávolodtam érzelmileg a páromtól kicsit,( és más kezdett a fejemben járni. Borzalmas volt!). Ahhoz képest pont ekkor, amikor más volt sokszor a fejemben, hallom egy idegentől aki odaszólt nekünk, hogy milyen szép pár vagyunk, jól csináljuk, látszik rajtunk(???!!) stb.

- Magamban vívódtam ekkor, de kívülállóknak mi voltunk/vagyunk a mintapár..

2. Az, hogy így reagált, számomra pont hogy azt mutatja, hogy igenis számított rá. ÉS abban is biztos vagyok, hogy volt előzménye. Ne gondold, hogy derült égből jött ez a beszélgetés.. Szóval tudta ő, mit akar a lány.

3. Azt sem gondolnám, hogy pszichopata, mert ha pszichopata lenne, akkor még ennyi passzív agressziót sem alkalmazna. Az sem igaz, hogy kicsit sem érdekli a dolog.

Bizony hogy van benne emiatt tüske: ugyanis ha annyira lesz.arná és nem érdekelné, akkor otthon beszélték volna meg és szakítanak.

Ez hogy így a telefonba történt, és nem volt hajlandó megbeszélni, plusz ez a válasz: " ha már beledöfik a kést, akkor nem hagyja, hogy még meg is forgassák benne" ez inkább arra utalt, hogy van benne azért düh. Ahogy az is, hogy utána 3 óráig ki sem jött az irodájából.

Szóval azért nem pszichopata, és zavarja azért z, csak neked/nektek nem mutatja.

N

"Mint mondtam, arról beszélgettünk, hogy idén hova mennek együtt nyaralni."

Én ezt értem, de akkor még nem is volt kimondva a szakítás.. Attól még mindig táncoltak valószínűleg a penge élén.. Elvégre gondolj bele,ha még nem szakítotok, mert még nincs így eldöntve/kimondva, az emberek előtte próbálkoznak azért általában rendbe hozni. Gondolom náluk is így volt, de ez nem mindig sikerül.

Simán tervezhették a nyaralást, az emberek akkor is elutaznak, ha szimplán fel akarják dobni az unalmas ( és kihűlt) kapcsolatukat... (Pedig ha már kihűlt, nem feltétlenül a kettesben töltött wellness fog pl segíteni, mert csak rájössz, hogy el vagytok távolodva és nincs közös téma úgy, sőt, akár idegesít a másik hogy hirtelen 0-24 ott van)

A lényeg, hogy miért ne tervezhették volna.

Amíg nincs megejtve a szakítós beszélgetés, még mindig nem valóságos a szakítás,de érzik, hogy rossza helyzet. Csak akkor koppan sokszor, amikor ténylegesen megejtik.

Olyat is hallottam ismerősi körömből pl, nem is egyet, amikor karácsony napján (!), vagy karácsony előtt szakítottak.

Gondolhatod, hogy senki nem akar ekkora kötsög lenni, hogy így időzítsen általában... De valószínűleg azokban a hetekben/napokban jutott erre a pontra, és akkor tudatosult benne, hogy talán nem kéne együtt színlelni a karácsonyi napokat, mert az lenne neki a legrosszabb...

Így arra jut, hogy akkor mégis inkább előtte szakít.

Ez sem egy túl tudatos, előrelátó döntés, mégis van ilyen. Ahogy a karácsony, úgy a nyaralással is így van ez. :)

86%-os voltam

Hát...én is szakítottam már így nővel. Nálam az volt a szitu, hogy igazából elhidegültünk egymástól. Nem érdekelt már különösebben, hogy mi lesz a kapcsolatunk vége.

Egyszer aztán napközben írt nekem egy hosszú monológot, hogy ő már nem érzi azt hogy ez működne tovább bla bla, én mondtam oké akkor ne erőltessük tovább a dolgot.

A nő teljesen ki volt akadva, hogy mégis hogy gondolom ezt, azok után mennyi időt együtt voltunk stb stb.

Megmondom őszintén nekem hányom kell az ilyen kettős játszmától, nyilván sérült a lelki világa mikor ezt így egyből feltálaltam neki, titkon biztos azt remélte majd teperek érte vagy hasonlók.

Nem vagyok szívtelen, sőt lényegesebben érzelmesebb vagyok a legtöbb férfinél, de mint mondtam nekem mártírkodásból senki ne játssza az eszét.

Eltelt pár nap, felhívott hogy nem úgy gondolta, próbáljuk meg újra (csak a szokásos) meghallgattam, reagáltam rá, és a végén közöltem vele hogy amit már lezártunk azt okkal tettük (részemről legalábbis)

Természetesen akkor is én voltam a szemét féreg amiért nem nyalom vissza magam hozzá.

Így váltunk el.

A haverod egyébként megértem, 30 éves vagyok volt már pár kapcsolatom, nem tini vagyok már hogy az ilyen érzelmi zsarolásnak bedőljek.

Amelyik fél elbizonytalanodik a kapcsolatban, az nem véletlen. Felesleges tovább húzni, csak nyűglődés és kínlódás lesz az egész.

Persze az okosok azt mondják meg lehet oldani a problémákat, én meg azt mondom hogy a saját és a környezetem tapasztalata azt mutatja, hogy ideig óráig fog működni a dolog, és utólag sokkal rosszabb vége van mintha már az elején különválnának.

16-os vagyok

Tudom.:) Karácsony, és utána jön a nyár, ami még kiugró szakasz. (Az efféle statisztikát a facebook kapcsolati státusz-változásaiból (is) kimutatták.)

Nyilván a színfalak mögött már lezajlottak a dolgok.

Talán nem mondták ki eddig, és pont akkor szakadt át. De legalább együkik sincs tovább a hígfosban :)