Mit szóltok ehhez? Nem kitalált történet.

Az egyik haverommal, aki egyben a kollégám és főnököm is egyben, ülünk a büfében és beszélgetünk a nyaralásról mikor megcsörren a telefonja. A párja keresi, és közli vele, hogy szeretne vele beszélni személyesen, erre a haver mondja, hogy most van ideje beszélni és mondja el mi bántja. A Nő azt mondja, hogy ezt mindenképpen személyesen szeretné megbeszélni, mire a haver visszakérdez, hogy most randira hívsz vagy szakítani akarsz? A válasz az utóbbi és erre a haver közli, hogy semmi probléma, este 7-re rámoljon össze és tűnjön el a lakásából, személyes tárgyait viheti és ha összepakolt, adja le a kulcsokat a portánál. A Nő ingerülten kezdett vele beszélni a telefonba, már majdnem sírt, mire a haver teljesen higgadtan közölte vele, hogy a döntést már meghozta, neki nincs más lehetősége mint ezt elfogadni, továbbiakban nincs semmi értelme egymást fárasztani. Nekem is volt életemben pár szakításom, de ez nagyon kemény volt.Rákérdeztem, hogy miért volt ennyire kemény a partnerével szemben, erre az volt a válasza, hogy ha már beledöfik a kést, akkor nem hagyja, hogy még meg is forgassák benne. Ez egy majd 1 éves kapcsolatuk volt, ebből több mint fél évet együtt is éltek, 1 hete voltunk együtt kerti partin és semmi jele nem volt a szakításnak...