Hogyan bocsájtsak meg magamnak?

Huszas éveink elején jöttünk össze,5évet voltunk együtt.Rengeteg bensőséges pillanatunk volt,igazi nagy szerelem és szeretet.De sajnos rengeteget hibàztunk,nagyon rossz dolgokat ki tudtunk hozni egymàsból,de én úgy érzem nagyon pszchio tudtam vele lenni.Végül kidobott,sokat sírtam utàna,könyörögtem,aztàn kattant valami,ràjöttem,hogy hiàba szeretem nagyon mélyen ezt màr nem lehetne rendbe hozni,túl sok esélyt eljàtszottunk.Ha érettebbek lettünk volna tökéletes lett volna minden.

Nem sok idő telt el a szakítàs óta,nekem màr nem hiànyzik,nem akarnék tőle semmit még baràtsàgot sem(köszönőviszony megvan,meg pàr mondat rendesen,kultúràltan pedig csúnyàn vàltunk el).

De annyira bűntudatom van.Làtom rajta hogy iszonyatosan padlón van.Soha nem gondoltam hogy egy emberrel ilyen leszek,hogy tönkre teszem.És ez fàj,még akkor is ha tudom mindketten hibàztunk.

Én rengeteget tanultam belőle,azóta màssal randizok is....de nem múlik az érzés hogy sajnàlom őt amiért padlón van.