Erdemes futni ezzel megegy kort, vagy csak magamnak artok?

Elore is elnezest az ekezetek hianya miatt! A "problemam" egyaltalan nem specialis, vagy kiugro, szakitasrol lesz szo, illetve annak a modjarol. Eleg osszetett veszekedes kerekekedett kozottunk, amelynek meg az elejen megkertem az exemet, hogy gondolja vegig megegyszer, tenyleg feszegetni akarja-e ezt a bizonyos hatart? ( irrelevans, hogy mirol ment a vita, az eletvitelemmel kapcsolatos kifogasok, ellenvetesek) En tiszteletben tartottam az o szemelyi szabadsagat, nem korlatoztam semmiben, de o folyamatosan baszogatott egy ido utan, annak ellenere, hogy tenyleg radikalisan valtoztattam es igyekeztem javulni, amiben tenyleg szep sikert ertem el - ez a csaladomnak is feltunt - azonban egy ido utan mar semmi sem volt eleg neki, ugy ereztem magam, mint a nyuszika a viccben, akit mindenkeppen osszevernek, ha van rajta sapka, ha nincs...

A lenyeg az, hogy ezen az ominozus esten csak-csak tovabb feszitette a hurt, aminek az lett a vege, hogy nalam elszakadt a cerna, es kb. 3 db A4-es oldalnyi terjedelemben kifejtettem en is, hogy nekem mi a problemam. Azota o hallgat, meg csak valaszra sem meltatott. Igy en termeszetesen a kapcsoaltunkat lezartnak tekintem, hiaba szeretem nagyon, feltetel nelkul, megvaltozni nem fog, nem is akarom, hogy valtozzon, orulok, ha igy erzi jol magat.

Ami nagyon zavar, hogy nem tettunk pontot a dolog vegere. En leirtam neki mindent, tole egy szot sem kaptam vissza. Hianyzik, hogy tole is halljam, hogy akkor ennek itt a vege. Nem tudom, hogy o mit gondol, de ez mar nem is lenyeges, mert nem akarom folytatni a kapcsolatunkat. A kerdesem, erdemes magam strapalnom megegy level erejeig, ahol ezt leirom neki es tisztazom, vagy inkabb maradjak a seggemen es fogadjam el, hogy a hallgatas ot minositi?