Mit tegyek ilyen esetben?

A barátommal már lassan 3 éve vagyunk illetve csak voltunk együtt. Szerintem ez olyan szerelem ami csak egyszer adódik meg egy ember életében. Mindkettőnk részéről éreztem ezt. 3 napja viszont nagyon csúnyán összevesztünk, (nem részletezném hogy mi miatt mert rengeteg előzménye van és nagon hosszú lenne), de a lényeg hogy olyanokat vágtunk egymás fejéhez hogy hú..és az utolsó telefonbeszélgetésünk annyiból állt (csak annyi kiegszítést, hogy jövőre Írországba költözik), hogy mondtam neki, hogy remélem megtalálja kint amit keres. Erre ő annyit felelt hogy: "én is. jóéjszakát". És azóta nem beszéltünk. Nagyon nehezen viselem ezt, nem borultam még ki, de szerintem azért, mert nem tudom felfogni hogy vége van. ha egyáltalán vége van. De olyan jogtalanul olyan csúnyákat mondott nekem, hogy örjöngeni tudnék mérgemben.De ezt valahogy k$va idegesítő módon legyőzi azt, hogy mindennél jobban szeretem. És nem tudom ezt elfogadni. Annyira felhívnám....de van bennem egy kényszer hogy ne tegyem, mert azzal megaláznám magam, és (lehet hogy ez tipikusan női berögződés sajnos) úgy érezné hogy visszakönyörgöm magam az életébe. De legszívesebben ezt csinálnám, nem érdekel mennyire megalázó. de van egy hang mi azt súgja hogy: NE TEDD! de nem bírom így..kikészít hogy nem érdekli mi van velem, nem keres, nem ír, nem hív..és egyre inkább úgy érzem össze fogok omlani a fájdalomtól. ő volt a támaszom, az egyetlen igaz barátom, és minden módon szeretem ahogyan egy embert lehetséges szeretni. Szerintetek?