Mit akar most tőlünk? Miért jó neki ha feltépi a régi sebeket? Ennyire érzéketlen tuskó?

3 évig voltunk együtt.

Minden jól működött köztünk addig, amíg teherbe nem estem.

Eleinte ő is örült a babának. Terhesen is igyekeztem neki mindent megadni de valamiért eltávolodott tőlem.

4 hónapos(!!!) terhes voltam már, amikor felhozta, hogy nem lehetne-e elvetetni mégis.

Nagyon rosszul éreztem magam, hogy már nem akarja a gyereket.

Egyre nagyobb lett köztünk a távolság. Próbáltam vele beszélni de nem értem el semmit. Azt mondta paranoiás vagyok. Csak kicsit stresszes mostanában de nagyon szeret. Ne nyugtalankodjak.

Rá 1 hónapra megtudtam, hogy megcsalt. Egy világ dőlt össze bennem. Nem elég, hogy a gyereket se akarta de még galád módon meg is csalt.

Amikor kérdőre vontam még neki állt feljebb! Kijelentette, hogy neki "ez a gyerek nem kell".

Fogtam magam és hazaköltöztem édesanyámékhoz.

Időközben megszültem.

3 hónapos korában látta először a fiamat az apja. Akkor is véletlenül futottunk össze az utcán.

Megállított. Belenézett a babakocsiba. Percekig csak nézte a picit majd elsírta magát.

Meg akarta érinteni de nem engedtem neki.

Elmentem onnan.

Azóta is " zaklat", hogy engedjem hadd látogassa a gyereket, kezdjük újra. Sajnálja, hogy szemét volt. Bocsássak meg neki. Minden más lesz. Megváltozik.

Nem tudom mit tegyek. Szívem szerint elfelejteném és a gyereket se engedném a közelébe hiszen lemondott róla.

Hogy lehet valaki ennyire érzéketlen?

Azt hiszi, hogy kedvére játszadozhat mások érzéseivel. A poklot megjártam miatta. A legnehezebb időkben vert át és hagyott el.

Ezt nem tudom neki megbocsátani.