Van olyan régi szerelmed, aki, ahogy a dal mondja, " mindhalálig elkisér"? . Közbenlehet, hogy akár hosszu évekre is elfelejtetted, aztán megint vissza-visszatér?

Az első szerelmemben nagyot csalódtam, így nem gondolok rá soha semmilyen formában. Sokszor telefonálgatott szakítás után, főleg késő este, éjjel. Akkor már a mostani férjemmel együtt voltunk. Nagyon durván idegesítő volt, aztán szetencsére abbamaradt. Egyszer azonban (15 év után) a férjemmel ültünk egy étteremben és ahogy ettünk egyszercsak kiböktem egy döbbent arcú pasit a wc felé menni. Mire tudatosult bennem, hogy kit is látok ott, már elment az asztalunk mellett, köszöntünk egymásnak, de hirtelen bedobbant a szívem és szerintem le.f.o.sott a vörösség, mert a férjem arcát látva, elsüllyedtem. Nem értem az okát, mert még egy csókot sem váltanék vele, talán az a nagy szerelemre, ami akkor volt egy pillanatra érzésfoszlányok öntöttek el. Nem tudom, de nagyon kellemetlen volt. Döbbenetes. Főleg, mert kb. 150 km-re lakott attól az étteremtől.

Most is azt mondom, lehetett akármilyen lángoló szerelem, nem tudnék mást olyan mély érzésekkel szeretni, mint a férjem, de ehhez kellett az is, hogy az első szerelmemmel szerzett tapasztalatokból tanulva jobb ember legyek.