Miért nyavalyognak a lányok, nem tudják, hogy szánalmas?

Épp ma beszéltem egy lánnyal akit még tavaly ismertem meg.

Sajnos nekem eléggé tetszik és elsőre nagyon kedves lánynak tűnt. Arról panaszkodott, hogy a kapcsolatában csak veszekednek, állandóan sír, de nagyon szereti a barátját. Soha egyetlen rózsát vagy akármit nem kapott tőle, több mint egy éve vannak együtt viszont ő soha nem fogja elhagyni mert halálosan szereti és különben is ő a hibás mert elég érzékeny és gyakran hisztis.

Nem nagyon mondtam neki semmit, egyedül az zavar, hogy megint egy gyönyörű, kedves lány akit én tudnék szeretni, de mindezek mellett elég mazochista ezek alapján.

A legtöbb fiatal lány egyébként kapcsolatfüggő úgy vettem észre. Nem véletlen, hogy szinte állandóan párkapcsolatban élnek, 2-3 hónapos kihagyásnál már bele vannak betegedve abba, hogy senkinek sem kellenek. Inkább benne vannak a szarban minthogy egyedül maradjanak. Ha pedig egyedül vannak akkor vagy fűvel-fával vagy pedig teljesen elhidegülnek mindenkitől és bezárkóznak.

Saját véleményem szerint a legtöbb fiatal lány mentálisan nem valami egészséges.

Egy gyors google keresés megóvhatott volna minket ettől a végtelenül primitív hangvételű kérdéstől,de tessék:

- Az anyagi kiszolgáltatottság

A bántalmazók általában mindent elkövetnek, hogy az ingatlan az ő nevükön legyen, vagy az ő nevükre kerüljön, a hiteleket a nő vegye fel, a számlák a nő nevére érkezzenek, a nőnek ne legyen külön bankszámlája, és esetleg még a „közös” bankszámlán se rendelkezzen aláírási joggal. A bántalmazásnak meglepően gyakran (és nem is mindig titkoltan) az a célja, hogy a nő javait a partnere megszerezze. Ha ez a helyzet, akkor a bántalmazottnak az a döntése, hogy a kapcsolatból kilép, könnyen jelentheti az összes anyagi javaitól, lakhatásától, örökségétől (pl. ha felhasználták a „közös” ingatlan fejlesztésébe) való megfosztást.

-A gyerekek

A bántalmazott nők sokfelől hallják azt a romboló tévhitet, hogy „egy erőszakos apa még mindig jobb, mint ha nem volna apjuk.” Gyakran maguk is vallják ezt – általában addig, amíg a a gyerekeiket közvetlenül nem éri bántalmazás, „csak” tanúi az ő bántalmazásának.

- A bántalmazásnak szerves része a bántalmazott önértékelésének, önbecsülésének módszeres lerombolása. A bántalmazók gyakran próbálják meg lehitetni áldozatukkal, hogy „egyedül még egy számlát sem tudnának befizetni”, vagy hogy örülhetnek, hogy ő legalább velük van, mert „úgysem kellenének senkinek”.

- A traumás kötődés, más néven Stockholm-szindróma a bántalmazottakban igen gyakran kialakul.

- Nagyon sok bántalmazott nő számol be arról a paradox állapotról, hogy neki van bűntudata, ha el akarja hagyni a bántalmazót, vagy ha elhagyta. Ezt a bűntudatot általában a bántalmazók is különös gonddal táplálják – egyébként nem csak saját magukkal kapcsolatban, hanem igyekeznek mindennel kapcsolatban bűntudatot kelteni a bántalmazottban. Erre gyakran a legkézenfekvőbb eszközök a gyerekek: szemrehányást tesznek, ha az anya házon kívül dolgozik, tanul, vagy bármi egyebet csinál, mert nincs a gyerekeivel, „milyen anya az ilyen?”, és általában is kétségbe vonják az anyai szerepében, kihangsúlyozva, hogy mennyit árt a gyermekeinek. Egyéb területeken is bűntudatot igyekeznek kelteni, így pl. féltékenységüket a nő viselkedésének róják fel. Akár számos területen megkérdőjelezik a nő képességeit, akár nem, a bűntudatkeltés egyik gyakori módja, hogy önmagukat állítják be elveszettnek a nő nélkül.

- A bántalmazás súlyának lebecsülése vagy tagadása nem ritkán elsősorban a bántalmazótól származik. A bántalmazottnak azonban szintén fűződik érthető „érdeke” ahhoz, hogy azt gondolja „annyira azért nem rossz a helyzet”.

[link]

Amúgy néha jönnek ide is a nők, akiket először pofozott fel a párjuk, hogy tanácsot kérjenek, erre tucatjával jönnek az olyan válaszok, hogy hülye lenne, ha egy alkalom miatt dobná az illetőt, szóval döntsétek már el, hogy mit akartok.

A világ jobb hely lenne, ha az erőszakos férfiakat utálnátok, vetnétek meg és köpnétek le annyira, mint az áldozat nőket, de az soha nem fog megtörténni...

Sok esetben azért marad együtt a csaj olyannal aki veri, mert megfenyegeti a pasi, hogy kinyírja ha megpróbál lelépni. Vagy szimplán anyagilag függ a pasitól, mert nincs önálló keresete vagy nagyon minimális, a kedves partnere meg elszigetelte a barátaitól, eltávolodott miatta a családjától és annyira kiszolgáltatottnak ézi magát hogy nem mer lelépni.

Munka kapcsán találkoztam sok ilyen nővel, a legtöbb nem azért maradt együtt a bántalmazóval mert hogy félt szingli lenni. Azért ennek komolyabb lelki okai is vannak, minthogy mit szól a barinő, hogy szingli vagyok. Az első jel se a kapcsolat elején szokott jönni amikor még le tudna lépni.

Biztos rohadt kényelmes mikor heti szinten verik az embert, teljesen logikus. A véleményem meg hogy bunkó vagy, aki képtelen más helyzetébe képzelni magát. Könnyű osztani az észt, hogy "lépjen le", amikor elképzelésed sincs min mennek keresztül, kívülről könnyű mondani hogy lelki nyomorék meg miegymás.