4 hónap után ez már nagyon szánalmas?

Volt egy 3 hónapos távkapcsolatom, majdnem 4 hónapja lett vége, úgy hogy a fiú szó nélkül lelépett, nem írt/hívott többet. Én sem kerestem őt, egyszerűen éreztem, hogy most más a helyzet, mint mikor a munkája miatt nem beszéltünk napokig, nem akartam pitizni. (Egyébként jelek szerintem nem voltak, 1 héttel a "szakítás" előtt találkoztunk, a következő 1 hétben még beszéltünk, nem vettem észre semmit.)

Egyetlen barátját ismertem, aki vele volt, mikor először találkoztunk, ő pár hete felvette velem a kapcsolatot, és a beszélgetéseink során kiderült, hogy a drága exem hazudott a koráról. Erről én nem tájékoztattam a barátját, úgy tettem, mintha én is a valódi korát tudnám. (Amúgy 3 évről van szó, egyszerűen nem is értem, hogy mire volt jó.)

Jövő héten születésnapja lesz, nagyon szánalmas lenne-e boldog x. születésnapot kívánni neki? Mármint tudom, hogy az lenne, eleinte nem is gondoltam semmi ilyenre, soha többet nem akartam vele kapcsolatba lépni, de most valahogy felébredt bennem a vágy, hogy tudja, hogy tudom, hogy hány éves, és választ akarok arra is, hogy miért hazudott, arra is, hogy miért tűnt el csak úgy. Tudom, hogy semmin nem változtat, és "régen volt", de most valamiért tudni akarom. Ti megtennétek, gondolva, hogy veszítenivalótok nincs, vagy úgy gondolnátok, hogy ez túl szánalmas, és ha eddig nem pitiztetek, ezután sem tennétek?

Bocs a regényért,