Az ember bolondulhat bele egy szakításba?

ez hülyeség, nem kell medikalizálni és szakértőhöz irányítani.

mióta világ a világ, a friss szakítások mindig ezzel a lelki kínnal jártak, én is ezzel küzdök.

nem vagyunk mentálisan zakkantak, csak szerelmesek... és de, tud úgy fájni, hogy szarsz bele mindenbe, és semminek nem látod értelmét.

én ugyanezt érzem!

igen.

de pont, hogy temetkezz a meloba!

nekem egy korabbi szakításnál segített.

10-12 óráztam naponta (irodai melo) felpörögtem, akkor ment a legjobban, nem volt időm agyalni.

szerintem nem kell a munkába menekülnie, se semmi másba.

manapság az emberek félnek a szenvedéstől, egy sima fejfájástól ugyanúgy, mint a szerelmi bánattól.

egyikre bekapnak egy pirulát, és beszednének, ha lenne rá gyógyszer, az utóbbira is.

szerintem hülyeség ilyenkor munkába, piába vagy sportba stb. stb. menekülni.

mert ezek csak pótcselekvések, amik gátat emelnek a gyászfolyamat, a veszteség fölötti szomorúság megélése elé.

fáj, rohadtul fáj.

és engedni kell, hogy ez a fájdalom "kifájja" magát, ennek van egy természetes ritmusa, pulzálása, akár a szívverésnek (szívfájdalom).

hagyni kéne és bátorítani az egyént, hogy merje megélni, hogy ne ijedjen meg ettől, mert ez a természetes ilyenkor (a fél világirodalom és dalszövegek erről szólnak, a szerelmi szenvedésről).

szóval kérdező, engedd, hadd fájjon, és majd lesz jobb is... vagy nem.