Egy nárcisztikus férfitől hogyan lehet szabadulni?

Tegnap döbbenettel olvastam erről a személyiségzavarról, és minden jel arra mutat, hogy az én volt kapcsolatom is ilyen.

Egy éve hálózott be, nagyon megnyerő modora volt,tetszett a stílusa, és tudott udvarolni. Ami akkor feltűnt, hogy kissé zavart volt, de betudtam annak, hogy zavarban van az ismerkedés miatt. Aztán barátok lettük, nagyon korrekten osztogatta nekem a párkapcsolati tanácsokat, hogy mi az ami nem normális az éppen aktuális kapcsolatomban, mindig vigasztalt szakítás után, egyszóval ő volt a tökéletes barát. Mivel hónapok alatt (azthittem) sikerült bizonyítania, összejöttem vele, mert állandóan mondogatta, mennyire szeret és nekem sem volt közönyös. A szex abszolút nem működött vele (egyedül vele nem, konkrétan nem állt fel neki soha normálisan), de gondoltam semmi baj, előfordul. Közben kiderült mellettem van egy másik nője 12 éve (!) akit héba-hóba látogat, ergo nincsenek teljesen együtt, csak hitegeti, a csaj nem tud tőle szakadni, 600 km-re laknak egymástól. Mikor a csaj bedobná a törülközőt, a pasit egyből ugrik hozzá, mert neki ő a biztos pont. (A férfi szerint ő megtehet bármit, a nő üljön otthon és megne merje csalni).

Na mikor megtudtam, hogy van ez a lány, kidobtam persze, ami őt meg sem viselte, furcsáltam is, hogy elég sok időt töltöttünk együtt, ennek ellenére ennyire semmi nyomot nem hagytam benne? Utána csönd, majd lett egy kapcsolatom, ahol keresett, és ugyanúgy eljátszotta ajó barát szerepét, és kedves tanácsokkal látott el. Szakítás után magammal foglalkoztam, tanultam, ekkor kaptam egy rakat vádaskodó üzenetet, hogy mekkora szemétláda vagyok amiért nem írok neki és nemigaz, hogy ennyit tanulok, hogy nincs időm rá. Tényleg nemvolt. Megkaptam a világ összes vádját, hogy biztos pasizok, kitudja kivel vagyok épp (senkivel nem voltam, de ha lettem volna sincs köze hozzá, nem voltunk együtt)

Én hülye azthittem szeret, azért ilyen féltékeny, ismét járni kezdtünk. Két hónap alatt nulla érzelmet kaptam tőle, néha megölelgetett, akkor örülnöm kellett, hogy egyáltalán mutat valamit, de egyébként se egy kedves üzenet se szó, ígéret persze mindig volt, h ő majd változik, ő engem szeret, imád, idemegyünk odamegyünk, de program sose volt, csak állandóan nála lenni. Üzeneteimet soha nem olvasta el teljesen, se az előző nő üzeneteit, mondván "ő nem szeret negatív üzenetet olvasni". Szembesíteni nem lehet az aljasságaival, szerinte ő a világ legjobb embere. Szakítottunk, majd jöttek az aljas vádjai, hogy én hülyének nézem őt, egyszóval, mindent amit ellenem elkövetett visszaforgatta, hogy miattam van. Ezer dolgot tudnék még írni, a lényeg h rettegek már tőle, milyen üzenetet kapok, mit vág a fejemhez, úgy h pontosan ismer, pontosan tud rólam mindent, és tudja, hogy normális ember vagyok- mégis sorra talál ki elképesztő okokat, hogy bemesélje magának miért vagyok mégis sz.r. Énmeg csak nézek, hogy egyes gondolatokat honnan merített...

Az a baj, hogy szeretem, annak ellenére, hogy semmit nincs rajta szeretni. Úgy bánt el velem, mint még soha senki, a barátságunk alatt elmondott dolgokat a vitáink során felhozta ellenem, csak épp azt is elferdítve, bánom, hogy őszinte voltam hozzá. Megcsalt, kiderült hogy még megvan neki a másik nő is, és szeret félrejárkálni. Letiltottam a telefonomról, egyszerűen leszívja az energiám, ahogy vádol az abszurd, hogy képes az ilyen ember ártatlant vádolni és bűnösnek beállítani. Hogyan verhetem ki véglega fejemből?

Én 30 N ő 42F