Szakítás után ez normális?

Nyugi, szerintem teljesen normális a gyász időszak alatt ez a fajta reakció, ráadásul még csak pár órája szakítottatok! Én hat hónapig voltam együtt valakivel és pár hete mentünk szét, de egyikőnk sem biztos semmiben. Abban sem, hogy akarjuk-e még folytatni és abban sem, hogy vége van-e már véglegesen. Nálunk nem volt szerelem, de hihetetlen jól megértettük egymást, főleg testileg. Szinte minden nap beszélünk és mindig megemlítjük egymásnak, hogy nagyon hiányzik a másik, de szerintem a lelkünk mélyén mindketten tudjuk, hogy ennek nincs jövője.

Hidd el, jobb ez így, hogy mindketten beláttátok, nincs értelme folytatni. Idővel könnyebb lesz. Közhely, de így van. Addig foglald le magad olyan dolgokkal, amiket szeretsz csinálni. Én nagyon sokat bringázom, az segít.

Igen, normális minden, amit érzel. Valószínűleg volt alapja a döntéseteknek, jól tettétek, hogy elbúcsúztatok, de ez akkor is egy lezárást jelent, egy érzelmi korszaknak a vége amit fel kell dolgoznod.

(Néha még olyan dolgokat is meggyászolunk, ha elveszítjük, amit igazából nem szerettünk, csak megszoktuk = az életünk része lett. Hát még, ha szerettük!)

5ev utan lett vege egy kapcsolatomnak.

Kozos megegyezessel.Miutan eltelt egy kis ido a szakitas utan,nagyon jo baratok lettunk.Lehet nalatok is lesz ilyen.

Nem reagalod tul...sajnos ez ilyen,de idovel majd konnyebb lesz.Lehet az lenne a legjobb ha kisirnad magad...

Miis tegnap szakîtottunk,ugyan ugy érzek mint Te.

Igaz nàlunk az Ô dôntése volt.

Ha gondolod beszélgethetûnk rôla.?

N25

5 éve tart az első kapcsolatom, szerelmet én sem érzek, de szeretem és kötődök a másikhoz, -ő pedig még mindig szerelmes belém azt mondja.

Szeretem mint barátot és embert, és értékelem, hogy van nekem, de én is képtelen lennék a szakításra.. Egy napot nem bírnék ki valószínűleg.

Mielőtt jönnének a megmondó emberek: talán pont ezért, mert a szerelem nem minden... A szerelem mindig változik, a szeretet pedig egy erős kötelék, és lehet így is jó egy kapcsolat.

Azonban azt írod, hogy nem illetek össze, sőt, sok minden idegesített vele kapcsolatban.. Nos, én ebben a helyzetben így azt tanácsolnám neked, hogy légy most erős.

Először is, idővel letisztul majd benned is és benne is minden, meg fogod látni, milyen nélküle. HA valóban együtt kell lennetek, úgy is vissza fogtok találni egymáshoz.

Viszont ha valóban nem illetek össze, -ami a szakításhoz is vezetett legfőképpen-, akkor adjátok még magatoknak az esélyt, és ne húzzátok az időtöket, hogy megtaláljátok a hozzátok illőt.

Már hogy ne szeretne téged más ugyanígy, mint a másik? Ebben ne kételkedj, és ne is add alább.

Másrészt: nekem néha hiányzik, hogy nem érzem azt az intenzív szerelmet, -hiszen nálam is működnek a hormonok-.. Az egy rettenetesen jó érzés tud lenni, ha (viszonzott persze), szóval én ezért azt javasolnám , hogy add meg magadnak az esélyt, hogy szerelmes legyél te is.

26N