Ha valakinél elmúlik a nagy rózsaszín köd, miért akar szakítani mert "nem érzi azt amit kéne"? Ez normális dolog egy idő után, hogy átalakul erős szeretetté, de soha senkivel nem lesz örök szerelem.

Vannak emberek akiknek kellenek az impulzusok, mert nélkülük úgy érzi nem él. Ezzel sajnos nem tudsz mit tenni. Kell neki pár év, mire rájön, hogy működik az élet.

Az fog veled maradni, aki emberileg is szeret annyira, hogy a rózsaszín köd után, nem akar elengedni.

Lehet, hogy a szerelem átalakul szeretetté, de ha az egy fél év alatt történik meg, vagy 1-2 év alatt, akkor nagy túlságosan gyorsan múlik el.

Nincs elég idő ahhoz, hogy a ragaszkodás a másik iránt kialakuljon. Nincs meg az az igazi kötődés.

Sokaknál a szerelem elmúlásával a vonzódás is elmúlik a másik felé. Ezért szakítanak. Sok ember igazából nem is szerelemes, csak bebeszéli magának, jó érzi magát a másikkal, de aztán ez elmúlik és kapcsol, hogy mit is keresek én ebben a kapcsolatban?

Kár magadat ezen rágni, nő vagy férfi vagy?

Mert egyszerűen már nem azt érzi, amit kellene. És szerintem itt nem a rózsaszín ködről van szó, de én csak magamból tudok kiindulni. 3 éves kapcsolatban hasonló indokkal szakítottam, mert egyszerűen számomra véget ért ez az egész. Nem volt kedvem lefeküdni vele, nem kívántam őt, idegesített minden megmozdulása, és rájöttem, hogy semmi közünk nincsen egymáshoz - ezen meg semmilyen szeretet nem segíthet.

Viszont pl. a jelenlegi kapcsolatom, ami már hosszabb, mint ez volt, teljesen más. Több éve után is megőrülök a páromért, szerelmes vagyok belé, kívánom, imádom a beszélgetéseinket, a közös terveinket, mindent. Pedig a rózsaszínköd már régen elmúlt.

Szóval, ha valami nem megy, azt jobb nem erőltetni.

Engem is ízibe kipenderítettek egy kapcsolatból 2 éve, bár minket eltiltottak egymástól. A csajt meg rohadtul nem izgatta, közölte, hogy már nem szeret és keressek magamnak mást.

Ami akkoriban nekem rohadtul irreális volt, hogy az anyja meghalt a lánynak és azután tiltották el tőlem; lényeg, hogy eltemették az anyjukat pénteki napon, szombaton az apjuk elrángatta őket egy családi összejövetelre, ahol nem ismerték a rokonság azon részét, buliztak.. piáltak, alkoholt itattak velük, stb.

Ki az a fucking idiot, aki temetés után 1 nappal bulizni viszi a gyerekeit? Csak szerintem undorító?

Na mindegy, exem belezúgott az unokatestvérébe, innentől veszítettem el őt (másod).

Mi az ami normális? Az, amit a társadalom próbál belédverni? Az amit érzel valójában? Az emberek túlnyomó többsége, több, mint 90%-a vakon jár, és hiszi, hogy az a helyes, és erről nem fogod meggyőzni. A többi meg a belső hangra hallgat.

Persze, racionalitást is számtalanszor elő kell venni. Mik a közös értékek? A közös célok? Hasonlóságok? Van elég? Vonzalom és fellángolás volt csupán, nem volt szerelem az elején sem? Egyszerű szeretet? És ha volt / van szerelem, tesznek érte, hogy a tűz fennmaradjon? Lehet ám érte tenni, na ilyenkor kell a legtöbbet dolgozni. Persze, már nem olyan mint az elején, de a szerelemből átalakuló érzés, nem csupán sima szeretet; nem összehasonlítható azzal a fajta szeretettel amit még a szerelem előtt éreztél. Na akkor van gond, ha ez az átalakult, de pislákoló, még égő érzés is kialszik.

33F