Miért küzdött, miért mondta, hogy szeret, ha aztán lazán elhagyott?

A volt barátommal sok baj volt, sokat veszekedtünk, mindketten tudtuk, csak sose beszéltük meg rendesen a dolgokat. Én próbáltam, ő meg olyankor veszekedett velem, csak azért, hogy ne kelljen komolyan beszélgetnünk... Aztán a végén már én se mertem semmit megbeszélni. Az lett ebből, hogy nagyon elegem lett és amikor megérezte, hogy szakítás közeleg, akkor elkezdett igyekezni, meg mondta, hogy maradjak vele, meghal nélkülem. De egy újabb nagyobb veszekedés után szakítottam vele, nem akarta elfogadni, küzdött, hívogatott, megígérte, hogy mostantól minden jó lesz, változtat a hülyeségein... adtam neki még egy esélyt, erre rá pár napra ő szakított, amikor megint valamin összekaptunk. Az ígéretei miatt többször is bepróbálkoztam nála, mert nagyon tetszett, amiket mondott, hogy mostantól milyen jó kapcsolatunk lesz, de mindig azt mondta, hogy ő ezt már lezárta. A haverjaitól tudom, hogy szakítás után már egy hónappal nem is hiányoztam neki. De akkor, amikor szakítottam vele, miért nem mondta, hogy "oké"? Ezek szerint ő is szakítani akart... Ennek már 3 hónapja, már nem beszélünk, nem próbálkozom, de szeretnék, csak nem akarom lejáratni magam.

Ezek után merje azt mondani valaki, hogy a fiúk egyszerűen működnek, a lányok meg bonyolultak...:D