A barátom elhagyott 3,5 év után. Együtt is éltünk, hogyan lehet ezt ilyenkor jól kezelni?

Én megmondanám neki,hogy ha komolyan gondolta a szakítást,akkor menjen is el, ne nehezítse meg neked még jobban, azzal,hogy továbbra is ott él. Ez nagyon bunkóság,hogy továbbra is ott van.Nem hiszem el,hogy nincs egy barát vagy rokon akihez átcuccolhatna átmenetileg

Ha viszont azért maradt még,mert nem biztos a dologban,akkor beszéljétek meg.

soha nem értettem hogyan működik ez a dolog, mikor valakik szakítanak és még hetekig vagy hónapokig egy légtérben élik a mindennapjaikat...

én ha szakítottam valakivel akkor vagy én mentem el tőle, vagy ő cuccolt el tőlem, még az nap.

az már csak hab a tortán, hogy te belementél egy olyan ultimátumba, hogy kivárod még őnagysága megtalálja a megfelelő lakhelyet magának.

még mindig nem értem, hogy ennek mi az értelme...

ja és még annyit tennék hozzá, hogy általában a szakítás gondolata nem 1-2 nap alatt érik meg az emberben.

tehát bőven lett volna ideje cselekedni, hogy találjon magának helyet.

Szerintem korrekt így szakítani.

Viszont megkérheted hogy minnél előbb költözzön el onnan , rokonokhoz, szülőkhöz, barátokhoz, amíg nem talàl màst.

Ugyanebben a cipőben járok. Szakítottunk, de még együtt kell élnünk. Én másik városba költözöm nem sokára.

Nem váltunk el haragban, de nagyon nehéz most úgy viszonyulni a másikhoz ahogy szeretnénk is.

Én adnék neki három napot, aztán menjen, ahová akar.

Alapbol ez bunkóság, hogy ott van, mivel lett volna ideje albit találni, mivel ö tudta már, hogy szétmentek.

De mivel tö k ös csaj vagyok, keresnék neki én értelmes áron, és nem fogadnék el nemet, vagy abba megy, vagy az utcára.

De lehet azt hiszi, élösködhet rajtad, mert van lakásod? Ez esetben keress lakotársat, vagy valakit, aki pár napig odacuccol hozzád (én megtenném a barátnőmért), egyértelmüvé téve az exnek, hogy ott nincs helye többé.