Vannak olyanok akik miutan szakitottak többet nem találkoztak?

Én így voltam majdnem mindegyik exemmel. Egyedül azzal nem tudtam megállni, akit évekkel a különválás után még mindig szerettem.

Nem lett jobb, megint fellángolt bennem, úgy tűnt, mintha ő is újra érzett volna valamit irántam. Csak hát túl bonyolult lett volna a férje miatt az egész így inkább megbeszéltük, hogy nem fog menni, hagyjuk. Igaz, ha felhív beszélünk, és ha elémállna a fiával és azt mondaná, hogy elvált, akkor minden további nélkül újra h#lye lennék (bocsánat, dúlna a love)

Szóval jobb lett volna, ha megállom és nem kattintok rá...

Első pasi:

Szakított velem, hogy ő többet érdemel nálam, után összejártunk dgni, majd közöltem vele, hogy büdös a bréje, és aztán már nem jártunk össze. Szerintem megharagudott. De néha taliztunk a suliba, ment a felszínes beszélgetés, hogy ki hogy van, de semmi szükség nem lett volna rá... Aztán azt hittem, hogy kivirult egy új barátnője mellett, de nem. A csávó süllyed egyre lejjebb és lejjebb... igazából sajnálom a szüleit, de ennyi.

2. pasi:

dobott, mert elköltözött az ország másik felébe. Életébe először volt szerelmes, de hívta az élet. Szépen váltunk el. Néha beszélünk, de semmi kedvem már hozzá. Egyszerűen nincs miről már, és ez így van jól :)

Ő állítólag boldog.

3. pasi:

Életem legnagyobb szerelme és legnagyobb csalódása is. Egy gyáva féregnek tartom a mai napig, mikor az embert a legnehezebb időben hagyja el valaki, arra nincs más szó. Összetörte a szívemet. Én bosszúból lefeküdtem a legjobb barátjával. Nem lettem jobban. Tiltottam, töröltem őt, semmit nem akartam róla tudni, még véletlenül sem akartam vele találkozni, és mikor már jobban lettem, mikor már túlléptem rajta és próbáltam új életet kezdeni, akkor felkeresett, hogy én vagyok az ő élete értelme.

Jól megszívattam, megaláztam, de nem érdekelte, próbálkozott tovább. A helyzet az, hogy nem bántam meg, hogy megbocsátottam neki. 10000x bepótolta azt a sok szart amit ellenem tett és a világ egyik legkáprázatosabb, legcsodálatosabb emberének tartom!

Őt visszaengedtem az életembe. És megérte.

Az exekből barátok dolog városi legenda. Senkit nem ismerek még hallomásból se, akik barátok tudtak maradni. Akkor ott nem volt szenvedély, nem volt szerelem. Az pedig az én fogalmaim között nem barátság, ha néha beszélünk. Lehetsz jóba az exel, de barát nem. Talán haver, de az is csak kis %-ban!

én az egyik exemről tudok pár infót, mert a legjobb barátom ismerőse facen és mondta amikor összejött valakivel, de nem érdekel

24F

A középső exem és én. Haragudott rám, szerintem már el is felejtett. Azóta láttam, hogy 3 éve házas, örülök neki, hogy összejöttek a dolgai. Tiszteletben tartom, hogy nem érdeklem, így nem keresem. A többiekkel beszélgetünk.

30/f

Kicsivel több mint egy éve szakított velem, azóta személyesen nem találkoztunk (egyébként 100km-re lakik tőlem), még neten a szakításra rá jól összekaptunk, azóta csak párszor írtunk, illetve írt rám, hogy elhozná az itt maradt ruháit, de persze mindig egy nappal előtte szólt eddig, úgyhogy eddig ebből sem lett semmi.

Egyébként nem tudom azóta van vele bármi extra, gondolom még biztos együtt van az új csávójával, de igazából nem is érdekel, hogy mi van vele.

Semmit nem tudok róla, de nem is érdekel. Van saját életem, amivel foglalkozhatok. Nem volt a "barátom" csak a "pasim". Valószínű épp ezért is lett vége, mert hosszútávon egy ilyen kapcsolat nem működhet. Mivel már akkor sem voltunk "barátok" most évekkel később miért lennénk? Szóval nem, nem keressük egymás társaságát, ő egy random ember.

(ja és jó kifogás, nem nyafogás, már az összejövetelünk idején divat volt a facebook, ennek ellenére sem tudunk egymásról semmit sem)