Csapdahelyzetben vagyok, mit tegyek?

döntéshelyzetben vagyok és nem egyszerű. számomra komoly dologról van szó. Van egy 8 éves kislányom, akit lassan 5 éve a párommal együtt nevelek, aki nem az apukája. Én 39 éves leszek, párom 42 múlt. Minden nagyon szép és jó, nagyon szépen megvagyunk, mindenki boldog..... Kivéve én. És én rontok el mindent. Mert tudom, hogyha nem vágynék arra, hogy legyen még egy gyermekem (erről képtelen vagyok lemondani, a puzzle enélkül nálam hiányos), akkor minden ok lehetne. De párom kategórikusan elzárkózik ettől, soha nem akar gyermeket, örül, hogy a lányom is ekkora már és lehet vele mindenhova menni, mi is ráérünk jobban, hisz őt elviszi az apukája minden hétvégén másfél napra, igy van közös időnk és ő ebből nem enged. Szereti a lányomat, mindenben támogat, segit minket, de nem szeretne babával bajlódni és egyáltalán soha nem akart gyereket. Ebből soka azt szűrhetik le, hogy ő rossz ember, pedig nem igaz. Tudom, hogy nem erőszakolhatom rá, hogy olyan életet éljen, ha lesz gyereke, amilyet nem akar, de igy meg nekem fog hiányozni az a kis puzzle darab az életemből, ami miatt meg én leszek boldogtalan. Már évek óta húzódik a téma, próbáltam lemondani a gyerekről, de nem megy. Próbálta elképzelni, hogy lesz gyerek, nem megy neki. Ez összeegyeztetheteten, feloldhatatlan probléma közöttünk. Az idő meg elment, hisz már 39 vagyok. Arra jutottunk, hogy szakitsunk és keressek mást, na de ez nem egyszerű, mert ha őt szeretem, sakkor nem tudom kidobni az ablakon. Kislányomnak mi vagyunk a családja és most bontsuk ezt fel? Legyek egyedül, az évekmennek, ha nem találok valakit, aki szeretne gyereket, már bőven 40 felett vagyok, elvesztettem, akit szerettem és lehet nem is találok olyan embert, akiben ugyanúgy megbizhatok a lányommal kapcsolatban, mint a mostani párommal. ÉS szeretem őt. De ezt a gondot nem tudom feloldani. Megpróbáltam lemondani az álmomról, de nem ment. Ő pedig hajthatatlan. Mindent megad, mindent megtesz, ezt az egyet nem. Mit tegyek? Már be fogok golyózni.... Már elhitettem magammal azt is, hogy tegyek úgy, mintha nem lehetne gyerekünk és akkor jobb lett, de később feljött bennem a dolog. Sózval nem vagyok képes elfojtani ezt a vágyamat. Melyik karomat vágjam le??? Be fogok golyózni vagy már be is golyóztam. Segitsetek kérlek!! Tudom, a döntést nekem kell meghoznom, de esetleg pár jó szó tudna segiteni, merre tovább, mert most nem látok tisztán.