Hányszor voltatok már szerelmesek? Ha elengedem egy életre bánni fogom?

az a baj, hogy lányként bizonyos szempontból szűkebb eszköztárhoz van elérhetőséged, nem küzdhetsz egy fiúért olyan látványosan, mint az ellenkező nem (persze így könnyebben elkerülheted azt is, hogy hülyét csinálsz magadból).

mérlegelned kell, hogy megéri-e a fáradságot. 5 év nagyon hosszú idő. az én példámból levezetve: eddig két komoly kapcsolatom volt, az egyik csajjal tizenévesen két napon belül összejöttünk, és egy rakás szar volt az egész, emberszámba se vesszük egymást. a következő lány viszont már a második X környékén lépett az életembe (szó szerint :D) és onnantól kezdve voltak érzéseim iránta, de sokáig tagadtam. aztán odáig jutottunk, hogy hónapokig tartott, mire rávettem, hogy randizzunk és majdnem 3 évig voltunk együtt, mindkettőnk legnagyobb szerelme volt ez az időszak és soha senki nem tett olyan boldoggá, mint ő, de nekünk is voltak súrlódásaink, amelyeket meg lehetett volna oldani, csak mind a ketten belefáradtunk sajnos a végére. ettől függetlenül meg vagyok győződve róla, hogy ő az igazi.

a kérdés, hogy csak azért akarnád-e vele folytatni, mert félsz attól, amit veszíthetsz, vagy azért, mert azt akarod, amivel több vagy a kapcsolat által. csak azért, hogy az egódat megnyugtasd, semmi értelme nincs folytatni, mert attól még ugyanúgy nem fogjátok jól érezni magatokat.

ha ezt tudtad magadban tisztázni, akkor el kell kezdened egyáltalán azon dolgozni, hogy magadban létrehozd a szükséges változtatásokat, amikből végül egy kapcsolat megváltoztatása következik, hiszen annak sincs értelme, ha kibékültök és minden megy ugyanúgy, ahogy eddig. ki kell küszöbölni a hibákat, mérlegelni, hogy mit kell elhagyni, hogy kell a dolgokhoz állni.

az igazság az, hogy egy ilyen komoly kapcsolat végén már a komfortzónájáról van szó az embernek, amit kénytelen elhagyni. ezért vannak félelmeid attól, hogy esetleg mással hoz össze a sors, holott az logikus, hogy jobban is alakulhat, mint az eddigi bármelyik kapcsolatod, amit most nehéz belátni, de csakis a komfortzónád miatt. pedig az élet azon kívül kezdődik.

ha gondolod küldj üzenetet és segítek. és te is nekem akár cserébe :D

23F

Ez most egészen hihetetlennek fog tűnni, de bármikor lehet szerelmes, és akárhányszor. Lehet, hogy a következő szerelem még erősebb lesz, mint a mostani, főleg ha megtapasztalod, hogy állandó viták és féltékenykedés nélkül is van kapcsolat.

Ez már nem működik, ő nem akar tőled semmit, megette a fene. Egy kapcsolathoz két ember kell, az hogy te nem akarod elengedni őt, mert félsz, hogy mi lesz veled később, az édeskevés a folytatáshoz.

Legközelebb már okosabb és tapasztaltabb leszel, kis számadást kell ilyenkor végezni, hogy mi volt jó, amit legközelebb is keresel egy szerelemben, és mit akarsz magad mögött hagyni, mit csináltál jól, és mikben hibáztál.

Elhiszem, hogy öt év hosszú idő, és gondolom ő volt az első szerelem, de hidd el, hogy nem ő lesz az egyetlen. :)

Elhiszem hogy most nagyon fáj, és félsz, és nem tudod elképzelni, hogy van tovább is, hisz 5 év sok idő, pláne ebben a korban.

Nekem is tört már össze a szívem párszor. Az egyik legnagyobb szerelmemmel 25 éves koromban jöttünk össze, azt hittem vele fogom leélni az életem. Amikor vége lett évekig padlón voltam, még úgy is hogy próbálkoztam másokkal. Aztán 30 évesen- pusztán kíváncsiságból, - lefeküdtem egyik ismerősömmel, amiből szinte azonnal olyan szerelem lett a részemről, ami messze felülír eddig mindent. Nő létemre sokat küzdöttem a kapcsolatért, de két éve együtt vagyunk, és nagyon szeretem őt.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a szerelem tényleg bármikor jöhet, akár akkor is, amikor a legkevésbé számítasz rá. És nem is mindig az első a legnagyobb. Fiatal vagy még, előtted az élet, ez a kapcsolat pedig szerintem inkább volt mérgező mint boldog.

Foglalkozz most kicsit magaddal, keresd meg az élet örömeit (hobbi, barátok, olvasás, sport, bármi) aztán amikor begyógyulnak a sebek, jön majd más, egy sokkal boldogabb szerelem.