Szerintetek van rá esély, hogy rendbehozzuk a kapcsolatunkat, az életünket? 12 év után ment el a párom, nagyon hiányzik.

Arról nem esett szó, hogy nem ok nélkül veszekedtem vele.

Bár talán lehetett volna más megoldás is, de valószínűleg nem így kezdtük, hanem az évek során alakult ki.

Sok vita azzal kezdődött, hogy ha megkértem valami ház körüli férfi munkára, akkor heteket, hónapokat vártam, és addig ugye gyakran mondogattam. És ilyenkor szerintem egyértelműen hozzáteszi szinte mindenki, hogy "100x kértelek már!"

Másfél éve van félkész állapotban a kutyaház.

Másfél éve kéne lefesteni egy magasan lévő dolgot.

3 hónapja nem cserélte ki a gázpalackot, amit kértem.

És ehhez hasonlók.

Tehát nem azt kérem, hogy mosson ki helyettem, vagy varrjon. Volt, hogy mosásra is megkértem, sokszor meg is csinálta, ha épp szabadnapos volt. De ha elfelejtette, abból nem volt baj.

Amik régóta húzódtak, azok olyasmik, amiket én nem tudok megcsinálni. Javítások, barkácsolás.

Emellett pedig az utóbbi hónapokban elég agresszívvá vált. Abból lett sok veszekedés, hogy ha bármit mondtam, egyből felkapta a vizet, és támadásnak vett mindent. Én meg ugye szóvá tettem, hogy agresszív. Tagadta.

A munkahelyén nem ismerik el a munkáját, pedig nagyon jó szakember, csak olyan főnökei vannak, akik nem értenek a szakmai munkához. Ő meg imádja a munkáját.

És sokáig úgy voltam vele, hogy ettől stresszes, ezt hozza haza. Én mindig mondtam, hogy ő a legügyesebb. Ha itthon csinált valamit, azt is megköszöntem, megdicsértem.

És azt furcsállom, hogy most meg csak a rosszra emlékszik, mintha jó dolgok egyáltalán nem történtek volna velünk. Pedig szerintem abból volt a több.

Olyan fontos-e?

Nos, igen.

3 kutyánk van, imádjuk őket.

Elég sokba kerülnek alapból, mellette a házon felújítást terveztünk, de gazdagok sosem voltunk.

Elkezdtük, elég nagy kutyaház, sok anyagot felhasználtunk, félkészen sem volt olcsó. Sok időt töltöttünk vele tavaly.

Emiatt is akartam befejezni, hogy az ezzel töltött idő ne vesszen kárba. Mellesleg van róla fogalmad, mennyibe kerülne a 3 kutyának ilyen barkácsáruházas kutyaház?

Szerintem egy 100-asban benne lenne.

Hát lehet, hogy egy szakítást nem ér meg a dolog, de volt rá idő, vagyis lett volna, mert pl. tévében ezer olyan filmet néztünk meg, amiket már vagy 5x láttunk. Nem azért, mert ötödjére is nevetünk rajta, hanem mert épp nem volt jobb. Én ezt annyira nem díjaztam.

Szóval nem, egy szakítást nem ér meg, de kérdés, hogy ha el akarja kerülni az ember a veszekedést, akkor neki nem éri-e meg rászánni 1-2 órát egy barkácsolásra, ahelyett, hogy sokadjára nézi meg ugyanazt a filmet?

Ez csak egy momentum, értem én, hogy hibás vagyok, nem is tagadom, de most úgy állítod be, mintha ez a konkrét ügy csak az én hibám lenne.

3,5 hónap alatt nem kicserélni a gázpalackot, ami átlag 3-4 hónapot bír nálunk... A bolt mellett kb minden héten elmegy kocsival. Én nem tudok vezetni, az üres palackot sem biztos, hogy könnyedén elcipelem a boltig (kb 1,5 km), de hogy a telit nem tudom visszacipelni, az fix.

Olyan 2 éve volt már rá példa, hogy olyankor fogyott ki, amikor ő nem volt itthon, és épp főztem. (hát persze, hisz csak használat közben tud kifogyni :) )

Vagy ez is egy olyan, amit halogatni kell?

Én is elfelejtek dolgokat, meg szerintem mindenki. Sosem mondtam, hogy tökéletes vagyok. De túl sok mindent halogatni már nem jó.

Annyira kétoldalú: én ne szóljak rá, hogy ne legyen veszekedés. Miért nem az merül fel benned: ő miért nem csinálja meg, hogy én ne szóljak rá emiatt sokszor?

Ha a munkahelyeden nem csinálod meg a dolgod, és a főnököd naponta rákérdez, majd egy hónap múlva kiabál veled, hogy miért nem vagy kész, akkor a főnököd a hibás?

Mielőtt kiforgatnád, nem voltam a főnöke, de vannak férfimunkák egy közös háztartásban, ami szerintem igenis elvárható.

A vége pedig, hogy nem tudok megváltozni, mert hívogatom... nos, én látok némi képzavart ebben. Azt, hogy az ember 12 év együtt töltött idő után meg van zavarodva, és az első napokban egyszerűen nem tud a másik nélkül létezni, nem hasonlítanám ahhoz, hogy átértékeli az életét, és hosszú távon igyekszik máshogy állni a dolgokhoz.

Úgy érzem, te nem voltál még ilyen helyzetben, csak tanácsokat osztogatsz, de nincs benne tapasztalatod.

A többi válaszolónak egyébként köszönöm, segített, már csak az is, hogy kiírhattam magamból, de az is, hogy elolvastátok, és megpróbáltatok segíteni. Az is segítség, ha az én hibáimra világít rá valaki, mert legalább tanulok belőle. De ez az utolsó minden volt, csak hasznos nem. Egy szexista férfi véleménye volt, aki mindegy mi a téma, de a férfitársát védi.

ezt a kérdést akkor írtam ki, amikor még csak pár napja ment el.

3-4 hét után tudtam meg, hogy van egy másik nő.

a nyakamat tettem volna rá, hogy nincs, mert ő azt mondta.

többször rá is kérdeztem, mindvégig tagadta.

majd lebukott, beléptem az emailjére, higyjétek el, véletlen volt, félrekattintottam.

ha szándékosan akartam volna, akkor nem 3-4 hét után lépek be.

de ha már így sikerült, ott volt egy csomó levél ettől a csajtól, és ugye előzményekben az, hogy Ő miket írt a csajnak.

nem tudtam magamhoz térni.

ugye azt kérte, hogy ne keressem egy ideig, hogy kitisztuljon az agya. hát ezt nem tudta ő helyretenni magában.

és amiatt volt már hónapok óta agresszív.

nagyon durván beszélt velem az emailje miatt.

biztos megérdemeltem.

de ő meg a pofámba hazudott heteken, hónapokon át, és mindvégig tagadott. amíg le nem bukott.

szóval nem a büszkeség, meg a kommunikáció hiánya, vagy hogyan is neveztétek... hiszen én próbáltam kommunikálni... az, hogy 100x megkérem valamire, az nem kommunikáció?

"Macika, cseréld már ki a gázpalackot, naponta 2x mész el a bolt előtt, lehet hétvégén ki fog fogyni!"

Igenis próbálkoztam mindennel, de már ő nem volt vevő rá.

Csak tudnám, miért tagadta, hiszen már tudta, hogy mit akar, hiszen elköltözött tőlem 12 év után.

Lassan 2 hónapja, hogy elment. Közben már 2 helyen voltak, vagy ki tudja, hány helyen... utazgatni.

Közben volt, hogy kimondta, hogy vége, de azt is hozzátette, hogy ezt én erőszakoltam ki belőle, mert könyörögtem, hogy mondja ki. De ő még nem tudja, hogy mit akar.

Egyébként azt tényleg nem bírtam ki, h ne keressem.

Volt, hogy napi 30 sms-t elküldtem.

Én is sajnálom, de nem voltam magamnál. :(

A 3-4 hét után 5 napig nem beszéltünk. Ha én nem hívtam, akkor ő nem keresett.

És akkor derült ki a nője.

De itt is én voltam a hibás, ő a szent, hogy nem történt semmi, de én milyen jogon léptem be, stb.

A karácsonyt/szilvesztert is együtt töltik.

4 napja nem beszéltünk. Ő nem hív.

Úgy ment el, hogy segít mindenben, fizeti a telefonszámláját (közös telefonszámla, de az én nevemen), orvoshoz viszi a beteg apukámat, és besegít a hitelbe.

kettőnkért vettük ezt a házat.

nos, 10 fillért sem láttam tőle azóta, és nem, nem a pénzére hajtok... csak itt maradtam egy agyvérzéses öregemberrel, aki már ezalatt az idő alatt 3-4 vizsgálatot hagyott ki. vagy 20x írtam neki sms-ben, de ezekre nem reagált.

a gázpalackot azóta is megígérte vagy 3x, nos, már 5 hónapos a palack...

de túl skat nem főzünk, mert nincs miből.

a hitelbe egy fillért sem adott, mostmár agresszív, azt mondja, neki nem kell a ház, felnőtt nő vagyok, oldjam meg.

befizettem egy 16 és egy 20 ezres számlát. most kijött egy 53 ezres. ő csinálta.

2x annyit keres, mint én.

és nekem itt egy öregember, akiről gondoskodni kell.

Ő pedig a dupla fizetésével sír, hogy alig maradt valamije. mert elromlott a kocsi és 70 ezer volt...meg az albérlet...

neki az albi díj + rezsi együtt 50 ezer.

nekem a hitel + rezsi kb 130. és 140-et keresek.

az öreg gyógyszerei egy tízes, a szociális ebédje szintén.

de a 300 ezres fizuból szegénynek nem maradt.

a harmadik telefonszámlája, amit én fizetek a kis fizetésemből, és kb 70 ezer csak az ő költsége. emelt díjast hívott több tízezerért...

néha egy-egy dolgot kiragad és arra válaszol. de hogy orvoshoz vinné azt, aki éveken át gondoskodott róla (18 évesen költözött hozzánk, évekig az apukám tartott el minket), vagy kicserélné a palackot...vagy kihozna 20 kg kutyakaját... vidékre cipekedek, becsípődött a derekam, le se tojta.

erre az év utolsó 2 hónapjára terveztem 2 db, 1-1 napos külföldi kiruccanást, meg pár napot a hegyekben, meg hasonlókat. ezekről tudott is.

ezt most azért írom, mert azzal ment el, hogy "elmentünk egymás mellett".

egy gyönyörű helyre akartunk menni nyaralni, nem jött össze az apukám agyvérzése miatt.

most oda viszi az új nőjét...

ahova tavasszal én nézegettem a szállásokat, az útvonalat, a látnivalókat...

miatta szervezgettem, mert tudtam, mennyire szeretné, és örömet akartam neki szerezni.

hát ezért tettem meg mindent.

az első hetekben is folyamatosan a hibáimat sorolta, talán tudat alatt, hogy a saját lelkiismerete tiszta legyen.

hogy én is, és ő maga is elhiggye, hogy én rontottam el, miattam ment el.

aztán ahogy tisztult az agyam, sok minden összeállt. sorolta, hova nem mentünk el. de basszus. elmentünk mellette 100 másik helyre, hó végére meg pénzünk sem maradt.

meg az utolsó nap, ahogy elment... ennyi idő után jöttem rá, hogy kiprovokálta azt a veszekedést. mert azt sem tudom, miből pattant ki... de ő azt kérdezte idegesen: "Azt akarod, hogy elmenjek?"

én nem mondtam rá semmit, és nem is vetettem fel ilyesmit. és ebben a formában sosem tette fel a kérdést. azt akarta, hogy én mondjam ki, hogy én küldjem el.

aznap éjjel a másik szobában aludt. többször volt ilyen, ha nem volt álmos, átment filmet nézni. de mostanában már megszoktam, és el tudtam aludni akkor is, ha szólt a tévé vagy a számítógép. ezért sem értettem...és vagy 30x kértem, hogy jöjjön vissza mellém aludni, de nem jött. mert ő már akkor tudta, hogy mi célt szolgált a veszekedés. és rám fogta az egészet, hogy elege lett a sok apróságból...

de hiszen azokat nagyrészt ő generálta, még ha nem is tudatosan. ami éveken át jó volt, az most hirtelen elkezdte zavarni, és már bármit tettem, a hibát kereste benne.

most itt állunk karácsony előtt, fájdalmakkal teli, én nyugtatókon, az apukám betegen...14-16 fok van idebent, mert a villanyszámla már közelebb van a 30 ezerhez, mint a 20-hoz... tavaly 75 ezret fizettem rá leolvasáskor, őt ez nem érdekli. igaz most nincs itt pár hete, de januártól áprilisig, meg szeptember októberben ezt ő is használta, persze majd a nagy ráfizetést is oldjam meg, ahogy akarom, felnőtt vagyok...igaz fele az ő fogyasztása, de sebaj.

mindig próbáltam egy keveset félretenni, hogy ezt-azt megvegyünk a házba, én fizettem a hitelt + a hatalmas villanyszámlát. több nem is maradt. ő azt mondta, az ő fizetéséből meg éltünk. de közben meg a kocsijára elment havi 70-100 ezer, mert volt vagy 30-40 a benzin, meg mindig volt vmi baja. és amikor hó végén már feléltük a fizetéseinket, de tankolnia kellett, vagy akkor romlott el a kocsi, kivettem azt a kis megtakarítást, amiből új konyhabútort akartunk, és szó nélkül odaadtam a kocsira. mert attól már rosszul volt, ha buszra kellett szállnia.

múlt hónapban sírt, hogy 70 ezer volt a javítás, ne haragudjak, nem tudja most ideadni a telefonszámlát. de azóta új hónap van, és most se adta ide... gondolom az utazgatások elviszik a pénzt.

amúgy én itt maradtam az öreggel falun, szr közlekedéssel, cipekedek mint a hülye, ő bent van a városban, egy központi lakótelepen... 6000 ft lett volna a bérlet, de inkább 70 ezres javítás + tankolás, hogy neki kényelmesebb legyen, mi meg le vagyunk szrva, mert az ő igényei fontosabbak.

tudjátok, ha tényleg az lett volna, hogy neki is kajára kell... mert eleinte így adta elő. mikor felhívtam ezzel, nagyon gusztustalanul beszélt, mindenféle pénzéhes cafkának elhordott, akinek csak az ő pénze kellett...azt mondta, én a nyomorba taszítom őt, és nem lesz mit ennie. azután nem mertem felhozni a témát.

hogy ne nevezzen pénzéhesnek. nagyon fájt.

azóta ugye ő 2x volt utazni, most mennek külföldre romantikázni... autójavítás... facebookon láttam, hogy bowlingoznak, sörözgetnek... aztán egyszer beszéltünk 1-2 hete, mondta, hogy meghívta a haverjait az albérletbe, főz nekik. erre telik. mi már lassan tényleg éhezünk, és nekem kölcsön kellett kérnem. ez a telefonszámla sehogy sem fér bele a fizetésembe. hogy hogy fogom megadni a kölcsönt... el sem tudom képzelni. szeretném mindezt elmondani neki, de úgyis leterelne, hogy nincs pénze, majd ideadja, meg amúgy is egy pillanat alatt idegbeteg lesz, és olyankor én pénzéhes vagyok...

Fel nem tudom fogni, hogy egy kedves, szeretni való, családcentrikus, tündéri emberből hogyan lett ilyen hirtelen egy önző, gátlástalan, hazug valami.

Ez nem ő.

Vagyis most biztos az új nő kapja azt a tündéri embert.

De akkor is...mindig olyan segítőkész volt... a mindene voltam, szeretett, rajongott értem, és nem én taszítottam el magamtól, nem én csaltam meg, nem én dobtam ki. És ennyire lelkiismeret-furdalás nélkül tudja hagyni, hogy kínlódjak, szenvedjek, mikor nagyon jól tudja, hogy nem tudom megoldani a dolgokat egyedül.

Legalább az öreget vitte volna el orvoshoz... vagy ne a kocsiját helyezné elénk, amikor tudja, hogy bajban vagyunk...és hasonlók.

Szóval ide jutottunk.

Csodás karácsonynak nézek elébe, ha nem lenne az apukám, már én sem élnék, mert nem is vagyok képes erre, és nincs is értelme.

Köszönöm.

Átérzem, milyen lehetett szembesülni a dologgal. Mint akit leforráztak...

Hogy mi jön, azt nem tudom. De sokan voltak hasonló véleményen az ismerőseim közül. :)

Osho-t nem ismertem, így rákerestem... nem igazán hiszek ezekben az ezoterikus dolgokban, vagy a vallásban...de lehet olvasgatok a dologról, mert a jóga is bejött korábban, igaz főleg a mozgás, de egy kicsit a tanítás is. De csak kicsit. :)

Azt viszont már korábban írtam, hogy kiderült, nem is bennem voltak azok a nagy hibák, amiket próbált elhitetni velem. Nem vagyok tökéletes, közel sem, de az a sok-sok támadás, amit az első hetekben hallgattam tőle, az mind csak az ő védekezése volt. Nem nekem kell változnom (legalábbis olyan nagyot), mert utólag derült ki számomra, hogy azok nem is igazi vádak voltak, csak valamit mondania kellett, hogy engem tüntessen fel hibásnak. Ha véletlenül nem derül ki a megcsalás, akkor tőle biztos nem tudtam volna meg (szerinte nem volt megcsalás, hát persze...), és így abban a hitben voltam sokáig, hogy én vagyok a hibás mindenért, miattam ment tönkre a kapcsolatunk.

Nem így volt.

A könyveket megtalálom, köszönöm, de nem kell felé bebizonyítanom semmit, mert azok a koholmányok nem is voltak igazak. Még ha követtem is el hibákat, ki nem?

Már nem beszéltünk egyébként. Sokáig (2,5 hónapig, ez 12 évhez képest nem is sok) én hívogattam, írtam neki, amikre szinte nem is reagált. Hazudozni persze még ilyenkor is sikerült, 12 év alatt sosem törlődtek az sms-eit, de most hirtelen 2,5 hónap alatt 2x is eltűnt mindene a telefonjáról, véletlenül... én meg hülye vagyok biztos.

Utána ő próbált hívni és egyszer volt is itt, állítólag azért abban az időpontban, hogy tudjunk beszélgetni. De én nem tudtam, miről kéne beszélnünk, legalábbis nekem nem volt mondanivalóm. Ő éppen beszélhetett volna, ha akart volna, de mivel nem tette, így gondolom olyan nagyon mégsem akart beszélgetni.

Ja, és időközben volt névnapom, arra egy sms-t érdemeltem ennyi év után, de tulajdonképpen ez inkább pozitívum, mert most legalább eltalálta a napot! :)

:)

Én nem tudom így nevezni, még ha bizonyos részekkel egyet is értek...

Közösnek tartottuk a házat, érdekes módon mégis csak az én nevemen van minden kötelezettség, de ez már egy másik történet. :(