Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek van rá esély, hogy rendbehozzuk a kapcsolatunkat, az életünket? 12 év után ment el a párom, nagyon hiányzik.
32/n
Én úgy éreztem, egészen jól megvagyunk, bár veszekedtünk sok apróságon, de azokat gyorsan el is felejtettük. Vagyis úgy tűnik, csak én. Nálam ahogy jöttek ezek - a semmiből - úgy el is tűntek.
Hétvégén megint összekaptunk valamin, ilyenkor kiabálok sajnos, meg csúnyán beszélünk mindketten.
12 év alatt sokszor vágtuk egymás fejéhez, hogy jobb lenne, ha elmenne, de igazán sose volt komoly, így most sem tartottam annak.
De most elkezdett összepakolni, és nem csak pár ruhát, mint 5-6 évvel ezelőtt. Akkor egy éjszakát aludt egy barátjánál, kibírtuk, kibékültünk.
De most az összes ruháját, még a szennyet is kivette a kosárból. Iratokat, szgépes játékokat, horgászcuccot, tehát tényleg mindenét pakolta.
Furcsa volt, de még itt sem gondoltam, hogy annyira nagy a baj.
Elköszönt, mondtam, menjen.
Majd ahogy pakolásztam, a kisszobában az ágyon ott voltak a lakáskulcsok, amiket levett a kulcs-csomójáról.
Itt ár megijedtem.
Ennek 4 napja.
Azt mondta, betelt a pohár. Elege van, besokallt, hogy évek óta veszekszünk. Mások vajon nem veszekszenek ennyit, ilyen apróságokon?
Időre van szüksége, hogy mindent átgondoljon, letisztuljanak benne a dolgok.
Vajon ilyenkor ez mit jelent egy férfinál? Csak terel, időhúzásra játszik? Addig sem zaklatja a nő, és közben legalább telik az idő?
Ami nagyon fájt, hogy kérdeztem, miért nem jelezte, hogy ilyen nagy baj lehet. Erre azt mondta, hogy talán már nem is akarta, hogy rendbejöjjön, mert belefáradt.
Vajon ez mennyire komoly? Vagy csak még erős benne a düh, és bántani akart ezzel?
Az a legnagyobb félelme, hogy ha visszajön, akkor csak ideig-óráig lesz nyugalom, aztán kezdődik minden előröl. De nem, mert én képes vagyok érte megváltozni, illetve mindkettőnknek változni kellene. Úgy érzem, ez nem csak duma, tényleg akkora sokk-ként élem meg, hogy hajlandó vagyok, sőt már meg is változtam.
Egyszerűen nem bírom ki azóta, hogy ne hívjam fel, vagy ne írjak rá, pedig tudom, hogy nem kellene. De nem bírom.
Azt írja, hogy legyek már türelmes egy picit.
De olyan hideg. Én hosszan írok neki, hogy milyen nehéz, ő visszaír 2 szót, vagy max egy mondatot.
Sosem volt ilyen előtte. Ő volt férfi létére az érzelmesebb, ő rajongott értem, én ezeket annyira nem mutattam ki.
Szerintetek azért ilyen hideg, mert elmúlt nála a szerelem, meg a szeretet is, és lezárta magában? Félek, hogy minél több idő telik el, annál inkább rájön, hogy elvan ő nélkülem is, és végleg le kell zárni.
Vagy a pasikban mi játszódik le ilyenkor, hogy élik meg a szakítást, mikor fáj nekik a legjobban?
Harmadik fél nincs, ez fix.
Csendben, nyugodtan, beszélgetve is lehet élni, nem csak úgy, ahogy te csináltad.
Van, akit a veszekedés, az egymással való huzakodás éltet, hát a te exed nem ilyen volt.
Van akit teljesen leszív a folyamatos rajcsúr. Az exed kifáradt benne, és ezzel párhuzamosan kiábrándult.
Majd keresel valakit, ahol a kimondott szónak nincs súlya, csak az a cél, hogy az adott pillanatban megbántsd vele, aztán elfelejtitek. Hidd el, sok ilyen ember van, szóval nem lesz nehéz dolgod.
Nem akarok senki mást, én mellette akarok megöregedni.
Úgy érzem, nem meg FOGOK változni, hanem ettől a tragédiától már megváltoztam, és ha visszajönne, nem veszekednék vele. Türelmesebb lennék, és nem csak pár hétig, még egyszer ezt nem akarnám átélni.
Aham, mert mikor az előző alkalmakkor jelezte, hogy probléma van, még a haverjánál is aludt, akkor megváltoztál. Nem változtál meg.
Figyelj, párjára figyelő ember a szóból is ért, nem kell neki sorozatos sokkterápia, mint ami veled történt.
Te nem vagy ilyen, ennyi. 32 évesen nem fogsz kibújni a bőrödből, de ha 15 lennél se valószínű, hogy tudnál ekkorát változni, mert ahhoz az kéne, hogy megjátszd magad.
Ettől függetlenül ha 12 évig bírta melletted, akkor még az is lehet, hogy visszamegy, és folytathatjátok, ahol abbahagytátok.
Ezt jól elb.tad, az a helyzet.
Az állandó veszekedés is sok volt neki, te meg úgy küldted el, mintha neked jobb is lenne már nélküle.
Pont azért beszéltél vele csúnyán, azért hisztiztél, és azért dobtad el, mert nyeregben érezted magad: ezt is megteheted, mert úgyse hagy el.
Ez önmagában is elég megalázó.
A pasi helyében azt is elfelejteném, hogy ismertelek.
Te meg tanulj az esetből. Amíg ott van veled, addig kell szeretni és megbecsülni. Nem pedig szándékosan megalázni és bántani.
Tartsál inkább kutyát! Az akkor is nyalja a kezed, ha előtte megütötted.
Nem akarlak elkeseríteni, de ne hitegesd magad. Te sem fogsz megváltozni... Valamiért ezt hozzátok ki egymásból ezek szerint. Saját példát tudok mondani, 2,5 évig éltem olyan kapcsolatban, ahol mindennaposak voltak a veszekedések. A lehető legkisebb dolgokon is képesek voltunk összeveszni. Folyamatosan piszkált mindennel... az életkedvem is elment mindentől, kiölt belőlem minden pozitív dolgot, eltűnt az életkedvem, pedig előtte egy életvidám nő voltam. És ez csak 2,5 év volt... ahogy vége lett a kezdeti "gyász" időszak után visszatért az élet belém. A lehető legjobb dolog volt egy energia vámpírtól megszabadulni. Azóta is csak azt érzem, hogy nincs kedvem veszekedni soha többé... szerencsére a jelenlegi párommal 1,5 év alatt nem is volt rá alkalom...
Szerintem hagyd elmenni őt... de legalábbis ne zaklasd már most is!!!! Ha lenyugszol legalább most, még talán visszamehet... de ha belefáradt, akkor saját magam tapasztalata alapján jobb lenne neki nélküled... és bocsánat a véleményemért
Valóban nyeregben éreztem magam, sajnos.
Mert a 12 év alatt végig én voltam a határozottabb, irányítóbb típus.
Ő meg az a fajta volt eleinte, akinek fogni kell a kezét, akit vezetni kell.
Mellettem lett belőle férfi, ő még 20 sem volt, amikor összejöttünk.
Nem áltatom magam azzal, hogy meg tudok változni. Egészen biztos vagyok benne. Ahogy egy halálközeli élmény után a kövér ember is el tud kezdeni diétázni akár 60 évesen is.
Én már most megváltoztam, biztos furán hangzik, de nem hiszem, hogy az ember ne változhatna meg 30 felett.
Nagyon sok ember van, aki egy sokk hatására más ember lesz, új életet kezd.
Nekem ő a mindenem, nagyon igyekszem nem zaklatni, csak nagyon nehéz kibírni.
Eddig minden nap itt volt velem, mellettem, 1 napnál tovább nem is voltunk távol egymástól soha.
Amikor évekkel ezelőtt elment, az csak egy nagy veszekedés volt, de mindketten tudtuk, hogy másnapra lenyugszunk. Nem volt igazi szakítás, csak mint mikor a filmekben az egyik fél fogja a kabátját és elrohan.
Nem tudom, mi lesz.
Ti is vegyesen látjátok.
Azért köszönöm a válaszokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!