Tanácstalan vagyok. Esetleg valami tanács ami nektek segitett hasonlò helyzetbe?

Sziasztok.

Röviden nehany szo magamrol, 25 eves fiu vagyok, Londonba elek lassan fel eve, es egy szakitason vagyok tul.

A szakitas egy hete tortent, a menyasszonyom elhagyott, eggyut jottunk ki, 4 evet voltunk eggyut, kozel egy eve volt a menyasszonyom es azert jottunk ide hogy megalapozzuk anyagilag a jovonket.. de, egy hete elhagyott 2 olyan gyenge indokkal, hogy azt senki nem hitte el.. az elso, hogy nem tamogattam a munkahelyen, nem batoritottam. Mig a masodik, hogy nem erezte magat sokszor megbecsulve. Hosszu hatterstoryja van a dolgoknak, nem fogok mindent leirni mert tul hosszu lenne, utolag ha barkit erdekel elmeselem.

A szakitas elso "oka" , ami kifogasnak jobban hangzik, azert van mert az elmult par hetbe nagyon megszallott lett a munkajaval kapcsolatosan, amit en emlitettem is neki, hogy dolgozni jottunk, fejlodni, de nem a kapcsolatunk rovàra.. a kapcsolatunknal semmi nem fontosabb, nem lenne szabad.. par pelda, hogy mire is celzok, folyton pluszba maradt a munkaba, csapatepitesi trainingekte (vacsizni kollegallakl), plusz napokat vallalt be, stb.. mind ez ido alatt engem elhanyagolva. Szovà tettem de nem volt ido valtoztatni mert ra par napra veget vetett a kapcsolatnak.

A masik ok, ezt nem tudhatjatok hogy igaz e, irhatok barmit is, de legyen annyi eleg, hogy mindent eggyut csinaltunk, folyton kommunikaltunk, arra alapoztuk a kapcsolatunkat, hosszu setak, mindent amit tudtam megadtam neki, ugy anyagilag ugy lelkileg ugy testileg.. nem erzem alaposnak ezt a "vàdat" se èn, se pedig akik kivülről ismertek minket, hogy nem becsultem meg, pedig nagyon realista ember vagyok es az eszem a helyen van.

A lenyeg, hogy elhagyott, elkoltozott, megszakitottunk minden kapcsolatot es most kicsit tanacstalan vagyok.. ezert is irok ide, pedig nem szokasom.

Mit tanacsoltok ? Hogyan tovabb ? Mi valtoztathat meg egy embert ennyire, ilyen rovid idon belul egy olyan kapcsolatba ahol minden rendben van , függtünk egymastol, oda meg vissza szerettuk egymas, es ezt ki is mutattuk.. nem szinjatek volt.

A tortenet sokkal hosszabb, probaltam diohejba foglalni.

Eskuvo, baba, kozos lakas, minden tervbe volt es a leheto legboldogabban kepzeltuk el mindet es beszelgrttunk roluk hosszu ejszakakon at, es nem regen.. 2 honapja meg azt mondta, ha barmikor ugy erezzuk, hogy a londoni elet a kapcsolatunk koze all, mennyunk haza, nem eri meg, szakitas kozbe megkerdeztem tole, haza akarsz menni ? Es felhaborodva azt valaszolta, hogy o nem futamodik meg, szereti a munkajat es amugy isnez a "problema" elobb utobb otthol is elojott volna.. de, hogy konkretan milyen problema, azt nem tudta elmagyarazni, amikor rakerdeztem..

Igazabol lehet nem is valaszokra varok, mert azt o se tudott adni, csak egy kis megnyugvasra es azert irtam ezt le, akit irrital ez a tema, kerem ne haragudjon de mindent megprobalok megtenni, hogy egy kicsit jobban erezzem magam, meg ha az azt is jelenti, hogy kiontom a lelkemet nehany idegenek.

Kerem, a gyerekek es az ilyen "alfahimek" , hogy ne rinyàlj stb, hanyagoljak a hosszaszolasokat. Koszonom.