Sírtál szakítás után?

30 vagyok, és férfi (ha a nevemből nem lenne egyértelmű) :D Legalábbis azt hiszem, de ennek utánanézek majd :)

Sok szakításon vagyok már túl, utoljára talán 17 évesen sírtam, de nem szakítás miatt, hanem az akkori barinőm bevallotta, hogy csócsolózni merészelt egy másik fiúval. Egy világ dőlt össze bennem, utána már a Hupikék Törpikék sem volt ugyan olyan... :D Aztán rájöttem, hogy ez rajtam kívül senkit nem érdekel, így nem pörögtem rajta tovább. :)

Persze utána is le voltam törve szakítások alkalmával, de nem kergettem magam alkoholizmusba. :) Megtanultam kezelni a helyzetet, és mocskolódásmentesen elválni. Nem folytattam lejáratókampányt ellene, csak elviseltem a dolgot, majd felemelt fejjel továbbléptem, rájöttem, hogy a világ kakil rá, hogy számomra minden halott, még Thomas a gőzmozdony sem zakatol tovább, megeszi a rozsda... :D Így már közel nem olyan nehéz túlélni egy szakítást :)

Én sírtam, rengeteget. A barátom nagyon féltékeny volt és egyszer megütött. Azt még kimagyarázta, szinte meg is értettem. Aztán a második ütés után (tiszta kék volt a szemem alatt) már azt mondtam, hogy ennyi volt. Nem "bántam meg" a második ütést, mert ha nem adtam volna még egy esélyt bennem maradt volna, hogy talán egyszeri dolog volt. De nem így volt, és ez ki is derült. Így nem maradt bennem kérdés. Így kellett tennem.

Sírni pedig azért sírtam, mert egyébként tudtam, hogy szeret (még ma is, de nekem már van másik barátom). Kár, hogy ennyire féltékeny volt és hogy megengedte magának, hogy dühében megüssön, másodszor is!

Nem gondolom, hogy megalázni akart, inkább ennyire nem tudott uralkodni magán, de számomra mindegy mi az oka!

Akkor én 25 voltam, ő 34.

Én sírtam.

Vagy amikor utoljára leutaztam hozzá, akkor ugye először köntörfalazva kezdte a mondandóját, hogy nem hagyok neki elég teret meg ilyenek (de amugy más fiú tetszett már neki)..aztán mondta hogy "szakítani akarok veled..." én elkezdtem neki magyarázkodni mindenfélét, de közben nem bírtam már ki sírás nélkül, meg kérdeztem hogy a másik srácot szereti, ugye, mondta hogy igen, meg hogy engem már nem szeret úgy mint régen. aztán még kisebb vitatkozás még folytatódott, miközben sírtam, meg mondtam neki, hogy akkor felejtsen el örökre, mert persze jött azzal hogy "de barátok attól még maradhatunk... " (lol )

Aztán hazautaztam, és közben is végig sírásra görbült a szám. Aztán otthon még aznap kisírtam magam. De szerencsére pár nap alatt túl tudtam magam tenni rajta, szóval összességében nem szenvedtem utána sokáig :)

20/F

Ja. Nem én.

34F

A legtöbb után sírtam, de csak akkor ha ők szakítottak. Az utolsó szakításom után nem sírtam viszont, pedig ő szakított.

24/L