Mire halgassak? Az eszemre vagy a szívemre?

Szeretem nagyon a páromat vagyis most èpp volt páromat. Ő életem nagy szerelme! Nem tudom nélküle elképzelni az életem. Most épp úgy áll a dolog, hogy szakítunk, nagyon szenvedek is emiatt, szörnyű fájdalmat érzek. Viszont érzem az ő oldaláól is a bizonytalanságot. Tudom neki ez egy nagyon stresszes időszak és lehet emiatt nem tud jó döntést hozni. Egy idősek vagyunk. Sok a vita mert mindketten nehéz esetek vagyunk, de azt gondolom a szerelemtől nincs fontosabb. Vagy mégis? Már egyszer szakítottunk aztán újrakezdtük és sok dolog változott pedig nem hittem benne és ez az remènyt a továbbiakban is. Amióta újrakezdtük sajnos nagyon-nagyon keveset tudtunk találkozni mégis jobb volt mint előtte amikor gyakrabban láttuk egymást. Vannak mindkettőnkben sérelmek, de gondolom ez más kapcsolatokban is így van. Sosem csaltuk meg egymást, ezzel nincs gond. A szerelemmel sincs, mert tudom ő is szeret és el is mondta, de azt mondja elfáradt ebben. Nekem is volt hogy eszembe jutott talán jobb lenne külön. Teljes bizonytalanság van bennem. Tudok magamban felhozni èrveket amelett is miért akarom folytatni és amelett is miért nem. Mégis azt érzem nagyon megbánom később ha nem harcolok tovább ezért a kapcsolatért. Mert lehet egyszer lenne más, akivel nem lenne annyi vita, de mit érek vele ha nem szeretem és csak a szerelmemre tudok gondolni? Milyen tapasztalatiok vannak egy ilyen helyzettel kapcsolatban? 29/N

Köszönöm a válaszokat.