Tényleg felejtsem el őt?

A kérdésem egy előző problémámhoz kapcsolódik:

http://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__szakit..

Gondolom egy hónap után nem kellene csodát várnom vagy bármi változást. Viszont olyan bután viselkedik... jó, mondjuk nehezíti a dolgokat, hogy egy helyen dolgozunk, én diákként, ő rendesen ott dolgozik, de nyárra nem tudtam másik állást találni és őszintén, nem is akarok annyira, mert szeretem a helyet. Ha szembetalálkozunk nem néz rám, kerül, ha meglátja, hogy ott vagyok, ugyanabban a sorban, inkább átmegy a másikba, édesanyám elől is kitér, "menekül". Persze, értem, hogy nem várhatom el, hogy minden ugyanolyan legyen, de nekem ez nagyon fáj. Mióta szakítottunk, nem is járok már a céges busszal, mert éppen elég bent látni a munkahelyen. Az öccse szintén ott dolgozik, ő tök normálisan viselkedik velem, gondolkodtam már rajta, hogy megkérdezem, hogy van a testvére vagy hogy miért utál ennyire, de nem hiszem, hogy bármit is mondana. Eszembe jutott már az is, hogy küldök neki egy szép hosszú levelet, feladó nélkül, mert akkor talán elolvassa. Az egy hónap ezelőtti énemhez képest úgy érzem, hogy jobban vagyok valamelyest, de még mindig nagyon hiányzik és napi szinten gondolkodok a miértjén. Persze egy hónap alatt nem várhatok semmiféle nagy változást magamban.