Mit tegyek, ha már nyolc hónapja szakítottunk, de én képtelen vagyok kiverni a fejemből?

Sajnos nagyon sokat veszekedtünk, így utólag belátom, hogy abban leginkább én voltam a hibás.. Folyton minden apróságba belekötöttem, néha már mintha élvezetet leltem volna benne, így külső szemmel visszatekintve. De akkor nem így éreztem, nem akartam ezzel eltolni magamtól, és persze azért esetek 85 %-ában okkal, jogosan tettem. Volt egy nagy veszekedés a lány miatt, augusztusban. Akkor elismerte, hogy hibázott, nehezen, s kerülgetve, de beismerte (Nem megcsalás, csak láttam őket beszélgetni, s hogy milyen jól elvannak, mi össze voltunk épp veszve, azt hittem akkor szakad meg a szívem) Aztán utána abban egyeztünk meg, hogy nem veszekedek folyton, ő pedig nem kerül félreérthető helyzetbe a lánnyal. Nekem nem sikerült betartani, vagyis ment egy ideig, de aztán úgy felgyűltek bennem a dolgok, hogy majd felrobbantam. S aztán vettem észre ilyen apróságokat, hogy nézi a lányt, s mondtam neki. De azt hangoztatta mindig, hogy őt nem érdekli a másik, és hogy engem szeret, meg hogy nem szeretett ennyire senkit, s ha szakítanánk is azt hiszem, hogy hozzá menne? És hát mégis ez történt. Nem értem miért nem tudta felfogni, hogy engem mennyire zavar az a lány, ha egyszer tudta jól, hogy a kapcsolatunk hogy kezdődött, hát ő is részese volt könyörgöm...

Továbbá, a szüleim nem tudtak a kapcsolatról. Ha tudták volna lehet nem engedték volna, ezért nem mertem kockáztatni, mert tényleg kimondhatatlanul szerettem, már mióta az eszemet tudom. Azt hittem őt ez nem zavarja, de szakítás előtt két-három hónappal egy veszekedés során kiköpte, hogy mégis. A legnagyobb probléma az volt szerintem, hogy a veszekedések zömét nem személyesen rendeztük le, és sokszor fölöslegesen makacskodtam. De máskülönben amikor együtt lehettünk, személyesen, akkor minden rendben volt, harmonikus, szuper. Nem tudom, ha sikerül valaha elengedni, vagy egyáltalán majd úgy nézni rájuk, hogy ne érezzek késztetést arra, hogy sírva elrohanjak, ha egyáltalán együtt maradnak.. Mert nehezen hiszem el, hogy működne közöttük jó kapcsolat. Annó sem ment, megcsalások voltak mindkét részről, olyan se veled-se nélküled kapcsolat. Szóval nem értem megint miért pont ő???? Talán az, hogy nálunk nem túl nagy a választék :))

A pszichológus azzal próbált biztatni, hogy higgyem el, ha valaha összeházasodnának se működne ez a kapcsolat soha normálisan..

Tudom, hogy vannak ennél sokkal rosszabb helyzetek, de láttam már olyant is, hogy 3-4 év után szakítottak, első szerelem volt, és már ugrott is az új kapcsolatba, egyáltalán nem sínylette meg a szakítást... Bezzeg!

Üdv 6 év után!

Mostanában annyiszor álmodtam róla, hogy eszembejutott belépni ide, elolvasni, hogy miket írtam akkoriban, amikor még friss volt a seb. Remélem mindannyian jó egészségnek örvendenek.

Ők azóta együtt vannak, most terhes a csaj.😅

Külföldön vannak, itthon elég ritkán. Most jöttek egy hosszabb időre, párszor összefutottam az exemmel, mostanában kezdtem róla álmodni gyakrabban. Nem tudom mit jelenthet, nem esik most se jól látni őket, de már nem érzek szerelmet, csak fáj kicsit. Azóta nekem is kapcsolatom van, két és fél éve. Amikor szembenézek vele, valamit látok a szemében, nem tudom eldönteni mi az.. de valamiért úgy érzem, hogy azért én sem hagyom őt teljesen hidegen. Neki is vannak szép emlékei velem kapcsolatban, kell hogy legyenek.