Szerintetek szívtelen lennék, vagy mi bajom van?

Nincs Veled semmi baj. Az érzések nem irányíthatóak. Nem érzel vele együtt, mert erősebb a menekülési ösztön. Az nagyon idegesítő, amikor a másik nem enged el és nyafog, hibáztat, ilyenkor igazán nem tud az ember együttérezni.

Az érzésrket fel kell ismerni. A gondolatokra és beszédre kell ügyelni és az őszinteség sem azt jelenti, hogy bármit el kell mondj magadról, hanem, hogy ne hazudj.

Mondj olyat, ami igaz, de nem bántó. Pl. Megértem, hogy most nagyon nehéz neked.

Végül úgyis fel kell dolgoznia a szakítást, és azt nem tudod helyette megtenni.

Szerintem szakítani egyszer 3s véglegesen százszor emberségesebb, mint zsarolni, vádolni, bujkálni, újrakezdeni majd újra szakítani, vagy talonban tartani a másikat, amíg jobb nem jön.

Gyerek még. Látod, én innen messziről sajnálom, de hasonló helyzetben magam sem éreztem mást, mint feszültséget, szorongást, hogy legyen már vége.

Ha nem haragszol meg, két tanulságot mondanék.

1. Nem jó ez a felállás, hogy a pasi szerelmes a nőbe, a nő meg megpróbálja, hátha. Általában, az átlagos nők amúgy is lassabban haladnának a testi dolgokkal, mibt a fiúk, ilyenkor, amikor a fiú minden nap Rólad álmodik fél éve, Te meg éppen csak próbálsz barátkozni a gondolattal, hogy együtt vagytok, ez hatványozottan igaz. Ráadásul még ha a lelkét is a nyakadba önti az első randin, akkor ott nem lesz soha norm. Kapcsolat.

2. Ne hallgass az előző kommentelőre. Ha kellemetlen a másik érintése, taszít a csókja, akkor ne várj még további randikat. Minden egyes alkalommal jobban fogid utálni attól, hogy Magadra etőlteted. Ha az ágyba is eljuttok, rosszabb, mintha nemi erőszak lenne, mert saját magad okozod. Ráadásul a későbbi stexuálus életedet is károsan befolyásolja, ha megpróbálod letagadni, átírni a tested reakcióit.

Higgy nekem, 18-22 éves korom között egy másfél és egy fél éves kapcsolatot küszködtem végig, mai eszemmel egyikből sem lett volna második randi. Csak mindkét fiú emberileg sokat ért, az egyikkel közös baráti körünk volt, a másik életem első fiúja volt, azt sem tudtam, milyennek kellene lennie.

Szóval ne vádold Magad.

Tanulópénz volt.

Ja és mindezeket NE mondd el a fiúnak, mert a pasik nem értik.

Elég annyi, hogy nem vagy bele szerelmes, nem rontott el semmit, lehet, hogy Te hibáztál azzal, hogy belevágtál, de most már biztos vagy benne, hogy nem.

Ilyenkor nekiállnak racionalizálni, alkudozni, szeretnék valamilyen konkrétumhoz kötni, hogy mi volt a baj (pl tulipán helyett rózsát vett), de ha konkrétumot mondasz, akkor kimagyarázzák (de most nemár, hogy egy virág miatt, tudod mit, holnap száz szál tulipánt hozok).

Ezt úgy tudod megelőzni, hogy nem cifrázod, hanem ugyanazt az egyébként igaz pár mondatot ismételgeted. Érzelmi zsarolásra is elég annyit mondani, hogy sajnálod, de nem akarod a kapcsolatot és ehhez a döntrshez jogod van.

A másik, amikor elkezdenek Téged hibáztazni, ebbe semmilyen szinten nem érdemes belemenni. "Értem, azt gondolod, hogy alkalmatlan vagyok emberi kapcsolatokra és frigid/önző/rbanc vagyok. Gondold azt, amit szeretnél. Tudnod kell, hogy semmiképp nem volt célom megbántani téged."

Ilyenkor amikor még félig gyerekek, az első csalódásoknál nagyon nehéz velük. Később már nem így lesz. Normális harmincasok az első szakítós mondatnál udvariasan elköszönnek.

Vigyázz, ne bántsd feleslegesen. Nyilvàn alapból meg kell sebezd, de méreg ne legyen a késeden (becsmérlés, hibáztatás stb). De amúgy meg legyél bátor, ezt bátran kell csinálni, határozottan, egyértelműen.

Bocs a hosszú levélért. Saját tapasztalatok 😊